62. Again and Again

Döntések várnak, bármerre megyek

Felrepülhetek magasra, de zuhanhatok is a mélybe

- Kihagytad a vacsorát! - mondja Alex mélyet szippantva a cigiből.

- Oh, ugyan már! Hiányoztam én onnan? Mindenkinek meg volt a maga társasága! - horkanok fel.

- Tiszta tré vagy! - röhög fel. - Igen is, hiányoztál onnan. Miután leültünk kajálni, csak az evőeszközök csörögtek, aztán Louis megszólalt, hogy hol vagy. - felröhögök felcsóválva, majd elvigyorodom.

- Szobámba voltam, most is kajálni jöttem, csak valaki kihúzott ide cigizni! - eltaposom a csikket, majd kék íriszeibe nézek. - Amit most meg is teszek. - így visszamegyek a konyhába, és a hűtőt kinyitva kiveszek pár ételt. Alex csak azután jön be miután elszívta a cigit, de nekem ez ellen semmi kifogásom nem volt. Én ettem, ő nézet, majd szólásra nyitotta a száját, de én közbe vágtam.

- Azon gondolkoztam, hogy tegyek még keresztbe annak a ribancnak, és aztán eszembe jutott Olívia. Hogy ismeri, megbízik benne, csak elmondja neki, ki az apja. - mondom csámcsogva.

- Nem jó. Olíviát keresik, ne feledd! - mondja összekulcsolva karját.

- Igen ez később nekem is eszembe jutott. De rajta kívül, Gemma és... - szemeibe nézek a legidősebb bátyámnak, majd elvigyorodom. - Evelin! Én hülye! Hát, ő úgy fog nekem dalolni és milyen szépet! - mondom újabb falatot bekapva.

- Elkaptad a "nagynénjét", Louis a tiéd, mit akarsz még? – kérdezi sármos mosollyal az arcán.

- Egyszerű. Tönkre akarom tenni azt a ribancot. Meg amúgy is, Lou nem az enyém, még. Ahhoz elő kell kerítenem, ki a gyerek apja. - mondom gesztikulálva a villával.

- Hogy - hogy? Nem Louis az apja? - lepődik meg.

- Egyáltalán nem. Isteni volt a vacsora, mond meg ezt reggel anyának, én meg holnap indulok vissza Londonba, jön, aki jön, én biztos megyek. Fel kell keresnem Evelint! - mondom felállva, elmosogatva és puszit nyomva Alex arcára elhagyom a helyet.

- Jó éjt, Húgi! - kiált utánam, én pedig vigyorogva megyek be a szobámba. Még mindig sötét van, de mozgolódást látok az ágyamon. Jobban megnézve, valaki befeküdt az ágyamba. Féloldalas mosoly terem arcomon, ahogy a Hold fényben észreveszem rakoncátlan tincseit, tele tetovált karját, és leginkább fedetlen felső testét. Leveszem a melegítő nadrágom, így egy szál bugyiban és XXL - es pólóban fekszem be a takaró alá, ám ebben a pillanatban ránt  is maga alá a betolakodó.

- Hol voltál, Hercegnőm? - mondja megcsókolva ajkaim, miközben szemembe néz. Íriszei is csodálatosak most, és ez mind a Hold műve. Ahogy megcsillan a ragyogó fehér szemeiben, akár egy óceán, egy tiszta vizű óceán, tele titkokkal.

- Ettem, BooBear. Tudod, hiányoztam a vacsoránál. - mondom, mire felkuncog.

- Ne is mond, a vacsora olyan kínos volt, mint ezelőtt soha semmi. Hiányzott a csacsogásod. Amúgy szerintem apud bír engem. - büszke mosoly születik arcán, mire két kezem közé véve arcát megcsókolom ajkait.

- Téged ki nem bír, Kicsim? - grimaszolva mászik le rólam, és az erkélyre megy. Kihúzva a szekrényem polcát, kiveszem a doboz cigit, és Lou után eredek. Kiveszek egy szálat, felé nyújtom, és megismételve a mozdulatom, szippantunk egy mélyet a cigiből, majd fújjuk ki. Felesleges is tagadnom, Lout nézem. Simán elmehetne vámpírnak, és most nem az alkonyatra gondolok. Alsó ajkamba harapva ülök fel a korlátra, és még épp helyezkedek mikor Lou karjaiba zár.

- Ha leesel, megverlek! - morogja fülembe, mire kuncogva puszilok bele nyakába.

- Ugyan már, hamarabb ugrasz utánam! - nem válaszol. Beáll közöttünk a kellemes csend, amit egy valami szakít meg. Az én elfojtott sikításom a nyakába, ami persze azzal is jár, hogy a cigi kiesik a kezemből.

- Nagyon vigyázz, Tomlinson! Nagyon - nagyon! - morgom, de talán feleslegesen. Ujja körözni kezd bennem, amitől kisebb lihegések törnek fel belőlem.

- Szóval, Rebecca... - kezd bele és belepuszil a nyakamba, majd még egyet, miközben jobban megnyomja bennem lévő ujját. - Szeretsz igaz? - kérdezi, mielőtt enyhén beleharapna a nyakamba. - Válaszolj. - csap rá fenekemre.

- I-Igen. - lihegem nyakába, amitől gyorsítani kezd ujjával.

- Én is szeretlek. - morogja, majd nyakamat kezdi el szívni. Nem tudom, mire akar ez kimenni, de ha valami újfajta vallatás, meg kell mondjam, le a kalappal.

- Sajnos Becca, nem akarok neked túl sok élvezetet adni. - hirtelen húzza ki ujját, hirtelen hagyja el ajkai nyakamat és vett le a korlátról. - Jó éjt! - rám kacsint vigyorogva, majd bemegy, de nem hagyom ennyiben. Utána lendülök, vagyok olyan szerencsétlen, hogy belelépek az égő cigarettába, amitől egy szisszenés távozik belőlem, de Lou után eredek, aki épp az ágy előtt áll, így leteperem. Meglepetten, de vigyorogva néz fel rám.

- Nem akarsz nekem túl nagy élvezetet adni, hm? - kérdezem, de nem tud válaszolni. Megcsókolom, lassan, érzékien mozgatom a nyelvem, ajkaim bizseregnek. Csípőmet is beindítom, de csak egy picit. Mikor bele markol fenekembe, elmosolyodom, majd miután kiegyenesedem, rákacsintok.

- Én sem! - felállok, viszont ekkor érezni kezdem az égési területet a talpamon. - Picsába!

- Mi az? - kérdezi hátam mögött mozgolódva, ahelyett, hogy válaszolnék, besétálok a fürdőszobába. Lou megáll az ajtófélfánál, én pedig leülve megnézem a talpam. Auch.

- Mi a jó Istent csináltál? - röhög fel, de hallatszik az aggódás a hangjából.

- Cigi! - sóhajtva állok fel és egy lábon koncentrálva veszem elő az elsősegélyt. Egy pillanatra elvesztem egyensúlyom, de Lou megfogja kezeivel oldalamat és rám mosolyogva megtart, én pedig végre leemelem a dobozt, és helyet foglalva kipakolom a cuccokat. Lefújom, majd bekötöm és felvigyorogok Loura. - Ezért nem támadunk a szeretődre, mikor annak cigi van a kezében! - mondom bólintgatva, de vigyorogva közelebb hajol, megfogja állam és megcsókol.

- Szeretlek, szerencsétlenül is, Életem! Nem foghatod rám, ha már egyszer te futottál utánam. - felnevet, majd újabb csókot lehel ajkaimra, majd kiegyenesedve hátat mutat és ott hagy. Lopja a mozdulatom! Utána eredek sokkal lassabban, beülök az ágyba, és bekapcsolom a TV-t. Valami szappanopera megy, de Lou arcára pillantok.

- Ma utazom vissza! - rám kapja most már tekintetét, és elmosolyodik.

- Szerintem mi is. - válaszolja.

- Viszem Olíviát is. - teszem hozzá, mire szemei kicsit megdöbbenek.

- Ha lebuktok? Ha elárul? - elvigyorodom.

- Liam. - suttogom nevét a srácnak, aki olyan ügyesen esett be a hálómba, hogy még nekem sem tűnt fel. Már a repülőn is láttam köztük valamit, a vacsora előttit, szerintem meg hagyjuk. Szóval, ha Liam és Olívia összefonódnak, akkor Olívia talán megtartja a mi kis titkunkat, de itt Liamnek lesz nagyobb hatalma. Ő hozza ki, majd a lányból az érzéseket, és ha összevesznek, nos. Szerintem el kell érnem, hogy legjobb barátjának tekintsen, ahelyett, hogy egyből ahhoz a ribanchoz szalad.

- Liam és Olívia egész jól meg vannak, végül is. - rángat vissza, és még mondana valamit, de tarkójánál fogva húzom közelebb, illesztem ajkait ajkaimra, majd felfuttatva ujjaim, beletúrok hajába. Leteperem, fenekembe markol, majd egymás szemébe nézve belemosolygunk a csókba, majd kidőlve mellé mélyről jövő sóhaj távozik belőlem.

- Nem tudom, mi van velem, de asszem' kibaszottul kezd idegesíteni, hogy ennyire beléd szerettem. - jelenti ki, mire tovább nézve a rózsákat a plafonon, elmosolyodom. - Ne mosolyogj olyan édesen, Rebecca! Mert ez kurvára szar. Mióta megjelentél újra, és mikor veled vagyok, azt hiszem újra és újra szerelembe esem egy csókodtól, egy érintéstől, egy öleléstől. - alsó ajkam megremeg, szemeimet a könnynek marják, de visszanyelem érzelmeim. - És elhihetted, hogy az esküvő helyett veled szöknék el. - és itt megtörök. Kettészakad minden enyhébb érzelem, majdnem megtörtem, de ah, kár tagadni, Lou Anastasiához van láncolva, még egy ideig. Elvigyorodom, szemeibe nézek, szájára puszit lehelek, majd lehunyva szemeim, próbálok elaludni, de ahogy Lounak sem fog sikerülni, úgy nekem se. Őt hagytam kétségek között, én meg csak a 3 hét múlva történő esküvőre. Nagyon közel van, és van egy olyan érzésem, most már kénytelen vagyok beavatni a fiúkat, ha akarom, ha nem. Rosszat érzek, és mikor meglesz az utolsó darabka is, talán sikerül vissza nyernem ezzel Louist, de ez nem csak róla szól. Még Sia csak ránk küldte kutyáit, addig én megöltem a bátyját, és elvettem tőle a legfontosabbat, Európa új örökösét, remélhetőleg. Oh, és mi lesz akkor, ha ezt megtudja a mellettem nem alvó személy. Hogy Európa nem is azé, akiknek gondoljuk, de persze mindent a maga idejében, csak ne legyen túl késő.

Végül is, még Lounak sikerült bealudnia hajnal 4 - kor, én kiosontam, lejöttem és sütni kezdtem. Csináltam reggeliket, majd 7 - kor mindenkit ébresztettem. Mikor Olívia lépett ki a szobából, akkor meggyújtottam a gyertyát, majd Liam kezébe adva vártam, hogy leérkezzen. Mikor ez megtörtént, énekelni kezdtünk mindahányan. Szája elé kapott, és biztos vagyok benne, hogy szemei csillogtak a könnyektől. Mosolyogva megölelt mindenkit, megköszönte, és utoljára ölelt meg engem.

- Köszönöm, Rebecca! Így mindent. És igen! - jelenti ki, mire szemeim elkerekednek, majd felvisítva átölelem. 

- Én köszönöm! Ne tudd meg, mennyi mindent kell, még csinálunk, első és legfontosabb, addig, amíg nincs a kezedben a papír, hogy a tiéd, senkinek egy szót sem. Második ma ezzel nem foglalkozunk. Jártál már Londonban? - kérdezem, mire elhúzva a száját, megrázza a fejét. - Oh, remek! Akkor ma eljutsz oda, és velem fogsz lakni, ha nem gond! - mondom vigyorogva, és most rajta a sor, hogy felsikítson. Nyakamba ugrik, és annyi "köszönöm" - et mond el, amennyit még soha nem kaptam egymás után. 

- Jól van, reggelizünk, majd indulok, mert este bulizunk! - mondom, mire összevigyorodunk, majd összeütjük a csípőnket. A körülöttünk lévők felnevetnek, majd enni kezdünk. Reggeli után azonnal felszaladnék, de Gemma megállít. Kicsi körbe magyarázva kezd bele, de kinyögi.

- Nem maradhatnék itt? Tudod, tegnap jöttünk össze a bátyáddal, és hogy jobban megismerjük egymást. - mondja ajkába harapva, mire elmosolyodom.

- Figyelj, felőlem maradhatsz. Nem akarlak elválasztani titeket, mert szép pár vagytok. Inkább Hazzát és a szüleimet kérdezzétek meg erről. - biccent, majd megölel, és a fülembe suttog egy "köszönöm" - et. Ezután felmegyek, felveszek egy pörgős bőr szoknyát, egy fehér szegecses inget, bőrdzsekit, és egy fekete tornacipőt. Ajkaimat ki száj fényezem, szememet füstösre csinálom, de alapozót nem teszek fel. Nem is szeretem annyira, ha egy vakolatnyi sminket rakok fel. Soha nem is használtam tulajdonképpen alapozót, pedig nekem sem szép annyira az arcom. Kamaszkoromba nekem is voltak ragyáim, mint mindenki másnak, de akkor sem fedtem el, a kamaszkorhoz tartozik. Összepakolva leviszem a bőröndöm, beteszem a kocsiba, majd besétálok a konyhába, ahol Alex unatkozik nyilvánosan.

- Mi az? - kérdezem lekönyökölve mellé.

- Unatkozom.

- Tényleg? Nem mondod? - grimaszt vág, mire felnevetek. - Segíts számolni! Visszamegyünk Londonba úgy 6 - an, kell két kocsi. Egyiket Brúnó vezeti, de a másiknak nincs sofőrje.

- Jelentkezem. És hazafelé lehet egy kis autóverseny! - vigyorodik el, ekkor viszont apa lép be.

- *¡Dulce la hija! **¡Dulce el hijo! - ajajj.

- Apa, nyugi. nem lesz közúti baleset. - Alexre olyan "ezmostkomoly?" fejjel nézek, de ő csak felröhög.

- Hát, nem erről akartam veletek beszélni, de azért köszi, a megnyugtatást! - grimaszol, majd folytatja. - Szóval nagyapátokkal úgy gondoljuk, hogy mindkettőtöknek meg van már a saját élete, így azon gondolkozunk, hogy odaadjuk valamelyikkőtöknek a maffiát. Kiöregedtünk, és ez a múltkor miatt van. Csak ültünk ott a rabságban, és néztünk ki a fejünkből. Még Alex gondolkozott, Brúnó és Jace maradt forrófejű, te pedig... megmentettél minket. Szóval, így arra az elhatározásra jutottunk valamelyikkőtök megkapja a maffiát. És döntsétek el, hogy ki legyen az. - mondja, majd odajön hozzám, megölel és jó utat kívánva elhagyja a térséget. Sokkoltan nézek Alex szemeibe és Ő sem néz máshogy. 

- Én nem vállalom el! Nem állok készen egy ekkora területre, Alex! Te sokkal régebb óta benne vagy ebben, és mit szólnának hozzá a környezetben élő maffiák! - mondom és ezzel ügyesen kihátráltam, szerintem.

- Nem, Rebecca. Nem döntünk ilyen hamar. Mivel mindjárt megjelenek a többiek így azt mondom, holnap, ha felkelsz, felhívsz, ha olyan állapotban leszel és megbeszéljük. Nekem erre aludnom kell és neked is. - morogja, de még mindig nem fogtuk fel, majd Lou és Niall jelent meg nevetve. Egy egész maffia, nem nekem való. Főleg így ajándékba nem. Én szeretek megharcolni a területekért, és azt kell mondjam, ez nem igen fog változni. És mi lesz a többi maffiával? Ha megtudják, hogy egy lány, egy nő, az új maffia vezér Amerikába, ahogy apa mondaná, király helyett királynő, én lennék mindenki célpontja, és az a baj, vegyes célokra. Lehet ez hasonló, mint Londonba, anno, mikor megválasztották I. Erzsébet királynő nővérét, de ott más volt a rend, meg azért basszus, ez az alvilág, nem politika. És ezzel a tudattal maradtam egész végig némán a kocsiban, amíg Lou és Liam azon vitatkoztak, hogy Olíviának milyen ruhák állnak jól. Alex és én pedig elől, mint akik elvesztették a nyelvüket, vagy nem is tudom. Csak apám mondata jár a fejembe, hogy valamelyikkőtök megkapja a maffiát. Valamilyen szinten örülnék neki, baszki most is a csillagos eget verdesem, olyan boldog vagyok, hogy apám rám gondolt, de én mégis csak a következményeire tudok gondolni. És a repülőn is így megy ez, de most már nem csak én vagyok néma, hanem Harry is. Gemma maradt Brúnóval, Harry nehezen, de belement, végül is, az a célja, hogy az a személy, akit Ő véd, boldog legyen és biztonságban. Majd hozzászokik. Lou velem szembe ül, szemei az eget pásztázzák, majd rám téved szeme. Elkapott, hogy Őt néztem, de most ez sem zavar. 

- Figyelj, lehet bunkósság volt, de hallottam, hogy mit mondott apukád. És igaza van Alexnak aludnod kell rá, és neki is. És már ismerlek annyira, hogy tudom, azóta csak ezen jár a fejed. Azt mondom, hogy pihenj, most. Aludj, este bulizunk, és majd megint alszol. Ha tényleg nem kell neked Amerika, kibaszott jó érveket kell felhoznod, és igen, jó, hogy a következményire gondolsz, hogy mi van, ha te leszel. De az előnyeit is vedd számba, és csak akkor tudsz tisztán gondolkozni, Hercegnőm! - feláll, fejemre puszit nyom, majd oda sétál Hazzához. Louisnak előbb-utóbb mindig igaza van, és az a legszarabb, hogy mindig beletalál, de kurvára. És nem csak Ő esik szerelembe újra és újra. Mindig tudd valami olyat mutatni, ami miatt én is így érzek. Újra és újra szerelembe esek Louis Tomlinsonba, és ez szívás.

* Édes lányom!

** Édes fiam!


Sziasztok, Bogyók! Az év első posztja, hűha! Na jó, befejeztem! :D Hogy tetszett? Köszönöm a több, mint 16000 megtekintést, csodálatosak vagytok! ♥ Puszi!! És remélem mindenkinek sikerül betartania az újévi fogadalmát, már ha volt! :3