55. You Will Find Me

És mikor úgy érzed a remény elszállt

Csak rohanj a karjaimba

Waleset megszereztük, viszont nem vagyok nyugodt, egyáltalán nem. Apáék nem válaszolnak a hívásaimra, amiből azt vonom le, hogy nagy baj van. Közben mégis a mosolygós maszkot kell mutatnom a srácoknak arra, hogy megnyertük a csatát és, hogy Lou Siával van. Tényleg, boldog vagyok az előbbiért, a másikért már rég a meg kellett volna ölnöm azt a ribancot, de nem akarok 3. világháborút indítani. Még sem beszélhetek erről senkivel, mert gyengének tűnnék fel, és nem akarok gyenge lenni. Egyedül ülve itt kint a kertben, felhúzott lábakkal, Lou egyik régi agyonnyúzott pólójában, és forró teát szürcsölgetve, nézem a medencét, benne a Hold csillogását a víz felszínén. Gyönyörű. A karomon végig fut a libabőr, amint enyhe szél süvít végig a levegőben. Nem fázom, nem vagyok fázós fajta. Szemeimet lehunyom, elképzelem, hogy az ajtót széthúzza, kilép, felkap és visszaül a helyemre. Ujjaival végig simít arcomon, érintései után pedig bizseregni kezd a rész, ahol hozzám ért. Majd ajkait érinti az enyémmel és azt suttogja, hogy minden rendben lesz, én pedig elhiszem, és miért? Mert Ő mondta, akibe úgy beleestem, mint egy drogfüggő rászokott a drogra. De mégis meg tudnám fojtani egy kanál vízben, mikor feltűnik mellette az a ribanc is, vagy egyszerűen, azért, amit tesz velem. És Istenem, én nyavalygok mikor lefeküdtem Niallel, Liammel és a Fürtöst se hagyjuk ki. Kár tagadni, hallottam, ahogy azt mondja egy hét múlva lesz az eljegyzési parti, meg amúgy is. A ribanc oda jött hozzám és megkért, hogy személyesen keresem meg őket, ha megérkeztem a címre. Ribanc! És a legszebb az volt, hogy hagytam győztes mosollyal elmenni, mikor többet tudok, mint azt Ő hiszi. Nem, nem volt még időm sajnos elolvasni végig a papírokat, mert mikor hazaértünk Johannahék vártak, meg az a ribanc. Megünnepeltük, és most mindenki alszik egy vendégszobába, az én szobámba pedig Lotts, Phobe és Daisy. Én mondtam nekik, mert akkor sem voltam fáradt és most sem vagyok az. Képtelen lennék azzal a tudattal nyugodtan aludni, hogy Lou és az a nemistudommi egy szobában, egy ágyban alszanak. S még mindig magamat sajnáltatom. Tiszta szánalom. Felnevetek halkan, majd szörcsögve iszok a bögréből. A szemeim szétrebbenek, ahogy az ajtók széthúzódnak, de nem nézek oda. Érzékelem, hogy megáll, néz, majd behúzza az ajtókat és lépked felém, majd helyet foglal a mellettem lévő napágyon.

- Hogy- hogy ilyenkor még fent vagy? - kérdezem meg, pár perccel később, de még mindig a víz felszínét figyeltem. Elvarázsolt. 

- Ezt kérdezhetném tőled is. - válaszolja rekedtes hangon, mire elmosolyodom.

- A tea szükséges az elalváshoz, és még nem végeztem vele! - szürcsölök egy újabbat, majd törökülésbe teszem lábaim és kiegyenesedett háttal kortyolok egy újabbat.

- Van valami veled. Hiába mondod, hogy nincs.. Látom, hogy félsz és aggódsz, Becca! - suttogja és lábait áttéve az én oldalamra, összekulcsolt kézzel emeli rám igéző szemeit, de még mindig nem nézek rá. - Rebecca, mond el mi bánt! - fejcsóválva iszok bele ismét a poharamba, majd elmosolyodom. 

- A családom miattam van veszélybe, és nem hallok róluk semmit. Rosszat érzek, és nem hiszem, hogy most itt a helyem köztetek! Azt érzem,  hogy a családommal kell lennem, akik most tényleg veszélyben vannak. Segítettem megnyerni a háborút, most segítenem kell eltüntetnem a piszkomat Mississippiben. Hiába lettem valaki, még mindig annak érzem magam, mint anno. Egy rúdtáncosnőnek, rúd nélkül, egy csóró lánynak, akit az apja erőszakol, az anyja meg csak élvezi, hogy megalázza és meztelenkedhet előtte. Akit a suliban is basztatnak, akit a suliban is erőszakolnak, akit a suliban is elhordanak mindennek, Anastasiaval ez élen. Persze, ezt csak a vesztesek értik meg igazán. Ezeket az érzéseket, a győztesek akkor esnek pofára, ha a jót várják. És elhihetted, az ismeretségem túl nagy ahhoz, hogy minden ellenségemet, aki valaha bántott engem, én ejtsek pofára, de az első személy, aki ellen már hosszabb ideje tervezem a bosszúm, az a menyasszonyod, Lou! - és most nézek szemébe, ami akár egy jeges verem tekint vissza rám. Megkapta a hideg zuhanyt. Lassan bólint, majd szólásra nyitja enyhén rózsaszín ajkait. 

- Rebecca... Mi van velem? - kérdezi halkan, szemembe nézve.

- Megtettem ellened a bosszúm, amit talán nem is érdemeltél volna meg, sőt biztos. De majd megtanulod Lou, hogy túl hamar borul el a fejem. És hiába szeretném azt a legjobban, hogy engem csókolj meg, engem érints meg, velem feküdj le, nem lehet. Mert szerződés alapján menyasszonyod van, aki még mindig egy ribanc. És itt vagyok én, aki szintén, csak pénz nélkül és nem használtak ki. - nevetek fel kínosan, majd felsóhajtok. - Gratulálok az eljegyzési partihoz, a menyasszonyod személyesen kért meg, hogy amint megérkeztem keresselek fel titeket. Meg lesz, Tomlinson! De tényleg, ne hidd, hogy annyira fáj. Csak mindig mikor meglátom, hogy őt csókolod, egy picit megtörök, mikor meglátom, hogy a derekára teszed a kezed, meghasad a szívem egy picit, mikor pedig hajadba túr, miközben faljátok egymást, lehunyom a szemem, és egy picit meghalok. Este pedig úgy alszom el, hogy altatóval, mert amint az ágyamban vagyok, érzem az illatod, lehunyom a szemem, és elém tárul a kép, hogy szinte basztok az ágyamon. Szóval örülök, hogy most Daisy, Lotts és Phobe alszanak ott. Addig sem kell szenvednem. - mondom elmosolyodva. 

- Oh, hogy az a... - morogja, majd megragadja a tarkómat és megcsókol. Ajkaink találkoznak, tűzijáték robban, majd egy kis TNT is. Felém mászik, rányom a napágyra, majd egy halk sercegés és rögtön fekvő pozícióban kötünk ki. Elválik ajkamtól, tarkómat még mindig fogja, miközben mélyen néz szemembe.

- Szeretlek, Rebecca Colt! És hidd el, nem egyszer kap el a hányinger amint Őt csókolom, akár csak hozzáérek, vagy megdugom. De kötelességem, mert erről szól a szerződés. De minden este ott motoszkál a fejemben egy dolog. Minden egyes lefekvésnél eszembe jut a lány, aki a gyermekkora ellenére, egy erős, magabiztos és irtó dögös nő lett. Mert még nem figyeltem rád, még nem voltál a közelemben, nem tűnt fel annyira a hiányod, de ott voltál, bennem. Benned van egy darabom, és bennem is benned, mert köztünk van az a bizonyos kapocs, amit soha nem akarok elszakítani. Ugye, érted ezt, Rebecca? - biccentek, majd egy puszit nyom ajkaimra.

- Lou ígérj meg nekem valamit! Ha elveszek ott keresel, ahol soha nem jártunk még! Nem ott ahol minden kezdődött, túl nyálas lenne! Ott akarok mindent újból kezdeni, ahol soha ne jártunk még! Együtt vagy külön, nem számít! Mert millió ilyen hely van, de te tudni fogod, hol ragyog a mi csillagunk, tudni fogod, hol leszek, ha eltűnök, igaz? - kérdezem, mire összezavart tekintettel néz rám.

- Miről beszélsz, Rebecca? Nem engedem, hogy bárki is elvegyen tőlem, soha! - jelenti ki, mire közelebb húzva, hajába túrok és megcsókolom.

- Majd érteni fogod, BooBear! Mikor eljön az idő, mindent megértesz! - egy újabb csókot nyomok ajkaira, majd, mint ha csak a képzelt világomba lennék, feláll, felültet, majd beül mögém. A nap ágyat felhúzza, neki dől majd széttett lábai közé biccent. 

- Nem megyek be oda! - jelentem ki felállva, mire vigyorogva kulcsolja csuklómra az ujjait, és visszaránt, karjaiba zár, majd belepuszil a nyakamba. Lábaimat felhúzom, ő is ezt teszi, és már ketten meredünk a víz felszínére, ahol még mindig a Hold tükörképe ragyog, de most már én is ragyogok, és azt sem érdekel, ha reggelre ez már elmúlik, mert most ez a pillanat az enyém, és istenem kurva jó érzés ez! 

Kiég a retinám! Oké, mi ez a kurva nagy fényáradat? Kezemet emelem fel először, és takarom el szemeim, majd fokozatosan nyitom szét szemhájaim, majd amint nyitva vannak, az ujjaimat is szétcsúsztatom. Jesszum Pepi, ez a Nap! Majd leesik, hogy hol vagyok, miért és hogy milyen napszakban vagyok. Khm.. vagyunk, ugyanis Louis karjai még mindig szorosan fognak, viszont Ő még nem kelt fel, mert fejét elbújtatta a hajam. Meg a nagy faszt. Karjait összes erőmet összegyűjtve is alig bírom mozdítani magamról, de sikerül és mikor ezt ő is megérzi, felnyöszörög.

- Ne már! Úgy akartam maradni örökre! - morogja, mire felnevetek.

- Én meg éhen halok! - mondom kuncogva, majd felállok és a fejemet is átmozgatom. Kétszer is roppan, és nem csak érzem, még hallom is.

- Kiég a szemem! - mondja szeme éle kapva kezét.

- Csak ugyan? Elsorvadtak a végtagjaim és a hátam! - mondom kiegyenesítve hátam. Auch.

- Na, gyere ide! - morogja, majd feláll és visszaránt a napágyra. Kiegyenesíti az ágyat, majd lefektet. Furán meredek magam elé, majd a fenekemre helyezi testsúlyát. Felnyögök, mikor kicsit mocorog rajtam, majd kezeivel gyengéden kezdi el masszírozni a hátam. Majd hüvelykujját megnyomva egy újabb nyögés szakad fel belőlem.

- Ha nem fejezed be, a napkeltével együtt nem csak ez lesz a leggyönyörűbb pillanatod! - morogja fülemhez hajolva, mire felkuncogok.

- Dolgoztasd csak tovább az aranyujjaidat, Bébi! - mondom lehunyva szemem, Ő pedig kuncogva folytatja. Azon kívül, hogy még soha nem kaptam masszást senkitől, valami kurva jó volt, földöntúli. De amint vége lett, egy irritáló hang szakított ki álomvilágomból, belerántva az igazi, kőkemény valóságba.

- Ti meg mit csináltok itt? - kérdezi szinte sikítva. Louis komótosan száll le a hátsó felemről, majd felsegítve néz a lányra.

- Csak megmasszíroztam, mert a húgaim miatt itt aludt a ház tulajdonosa! - jelenti ki vigyorogva. - Ha bármikor úgy érzed, jól jönne még egy, csak szólj! - kacsint rám, majd lelép mellettem, és a lány mellett is és bemegy. A lány a szemembe nézett, most először mióta ismét találkoztunk, majd közelebb lépked.

- Nem érhetsz hozzá többet, érted? - kérdezi, mire felteszem a kezeim.

- Szerintem nem te döntöd, el mit teszek, csinálok, gondolok! - mondom rákacsintva, majd kiroppantva ujjaim és én is bemegyek a lakásba. Lou a konyhában a kávét várja, majd rám pillant.

- Na? – kérdezi, mire elvigyorodom.

- Féltékeny, mint a huzat! - nevetek fel, mire ő is ezt teszi, majd összeöklözzünk. - Elmegyek Amerikába. Idegesít, hogy nem érem el a családom! - mondom száj húzva, mire megértően biccent. Ekkor viszont csöngetnek.

- Reggel 9 van! - morogja Lou, mire érdeklődően kukkantok az ajtó felé, majd odamegyek és kinyitom. Egy lány áll előttem, idősebb egy - két évvel, szőke haja megtépve, szemei kisírtan, pirosan, duzzadtan, ruhái szakadtan, majd szemeibe nézek. Barna szemei fájdalomtól telik, majd felmérem arc részeit is és leesik.

- Gemma? - mögülem a hang, a Fürtös hangja kiránt a meglepettségből, majd elállok az útból, a lány pedig neki rohant jóval magasabb öcsének.

- Anya... meghalt! Megölték! - zokogja Harry vállába, mire a zöld szemű elkerekedett szemmel néz a lányra, majd magához rántja, és bár tuti letagadná, de láttam, a szeme csillogását, láttam, ahogy könnyek gyülekeznek, de próbálja visszatartani, végül lehajtja fejét, és a nővére vállába rejti fájdalmának maradékát...


Sziasztok, Bogyók! Meghoztam az új részt és, hát újabb szereplő, tádááá! :D Holnap dupla rész szóval, sietek vele holnap addig is köszönök mindent, óriási puszik, ölelések!! ♥♥♥