52. Calm Before The Storm

Segítened kell, elvesztem az eszem

Nem, ezt nem tanítják az iskolában

Louis Tomlinson

- Kúrtál azzal a ribanccal vagy nem? - kérdezi előttem állva, összekulcsolt karokkal, és toporzékolva a bal lábával. Szőkei tincsei frissen, most mosottan omolnak vállaira, ajkain vörös rúzs, szempillái kifestve és szemhéjain kék szemhéjfesték. Rengeteg alapozó van rajta, ami arra kényszerít, hogy undorodjak tőle. Nem látszik, csak ha jobban megfigyeljük. Ruhája egy rózsaszínű has pólóból, egy csípő nadrágból és egy kurva magas szintén rózsaszín magas sarkúból áll. Látszik, hogy szolizni jár, mert már lassabban barnább egy niggernél, és ezt nem sértésként gondoltam, csak e felé a ribanc felé. 

- Szóval, Tomlinson? - dobbant egy nagyobbat és csoda, hogy nem törik ki a lába.

- Nem feküdtem le, Rebeccával, Sia! Nem csallak meg, mert tudom, hogy akkor baszhatom Angliát, rémlik, igaz? - kérdezem sóhajtva, mire gusztustalanul nagy vigyor kerekedik arcára.

- Akkor magyarázd meg, miért nem dugtunk az ágyában? - komolyan ilyen hülye vagy csak tetteti?

- Egy, mert Rebecca otthonában voltunk, aki tulajdonképpen a volt csajom! - szeme elkerekedik, sőt még az ajkai is elválnak egymástól és egy halk "o" hangot hallat.

- Ti régen jártatok? - kérdezi, mire összeszaladt tekintettel nézek kék szemébe.

- Igen, de azt hittem ezt tudod. - szemet forgatok. - Szóval Sia milyen problémád van még, mert holnap tudod, nagy dolgom van! - mondom köhintve.

- Jól van, menj csak... - motyogja zavartan. Most mi történt? Hátat fordít, de én csuklóját megfogva rántom vissza. Szemembe néz és kérdést tesz fel.

- Szakítottak rendesen? Vissza akar csábítani? Miért vagytok még barátok? - kérdezi és szemében a düh csillog fel.

- Igen. Nem. Nem tudom! - mondom, majd elengedem. Nem tudom, mit akar, de rosszat sejtek és ez a rossz Rebeccával fog történni, ugyanis ha képes volt megmérgezni, ami nem vált be, más módszerrel áll elő, és én meg fogom védeni, Beccát. Megérkezek a maffia szállás helyére, ahol már sokan gyűltek össze. Középen megállok és figyelmet kérve, ami hamar megtörténik, bele kezdek a monológomba.

- Szóval.. Szeretnék mindenkit megkérni, hogy holnap reggel 8 - ra legyen itt. Már megbeszéltük a tervet, hogy ki, hogy mikor támad, a legjobb az, ha egy hamar nem vesznek minket észre. Meg sem állunk a főhadiszállásukig, és ha a főnök meg van, akkor nem támadunk, csak akkor, ha ellenszegül, akár ők támadnak. Nagyon fogtok figyelni, nem ismerjük, még annyira a walesieket. Szóval reggel nyolc! Most pedig mehetek. - és én is elhagyom a helységet. A fiúkat próbálom elérni, és mikor sikerült csak egy mondatot mondanak.

- Azonnal hívd fel Rebeccát! Kurva nagy baj van! - jelenti ki Harry, majd kinyom, én pedig cselekszem. Hívom a lányt, aki nem veszi fel, majd megszakad a kapcsolat. Még zaklatom párszor, de semmi. Hívnám a fiúkat ismét, de akkor Sia hív fel.

- Azonnal gyere haza, gond van! - mindenkinek én, kellek most? Tovább hívom a fiúkat, de ők sem lesznek más elérhetők. Ilyen nincs! Felrohanok a lépcsőn, az ajtóban, pedig Sia vár.

- Remek! Fogd meg ezt! - nyomja a kezembe a táskáját, majd felvéve a kabátját rám pillant. - Nyomás, nem érünk rá! - mondja, mire zavartan nézek rá. - Mond, hogy te nem felejtetted el! - mondja, mire felnyögök. Mit? - Szóval, ma van a ruha próba a vőlegénynek! - mondja, én pedig képzeletben a fejemre csapok. A kurva életbe.

- Sia, nem lehetne áttenni? Dolgom van, komoly, tényleges dolgom! - mondom, és ekkor megszólal a telefonom. Liam hív, én pedig épp felvenném, mire Sia kiveszi a kezemből és kinyomja, sőt ki is kapcsolja! Na, nem!

- Fontos hívás volt! Még mindig az! - mondom sziszegve.

- Melyik fontosabb én vagy a haverod? - kérdezi, és simán rávágnám, hogy a haverom, de látok valamit a szemébe, ami miatt, inkább elharapom a nyelvem.

- Csak siessünk... kérlek! - elvigyorodik, puszit nyom ajkaimra, kiveszi a táskáját a kezemből, majd elindul, én pedig utána eredek. Beülünk a kocsiba és szerencsére hamar megérkezünk az üzlethez.

- Lou... 6 hónapja együtt vagyunk, esküvő előtt vagyunk, és még mindig nem mondtad, hogy szeretlek! - néz a szemembe, mielőtt belépnénk az üzletbe. Most direkt csinálja?

- Te sem, de nem számít! Kérlek, siessünk! - mondom és belépek, Sia pedig utánam.

- Udvariatlan! - morogja, majd elmosolyodik. - Jó napot, 3 - ra jöttünk ruha próbára Louis Tomlinson névre! - aha, szóval ő már nekem bejelentkezett, remek. 

- Jöjjenek csak! Milyen fazonúra gondoltak? - kérdezi a nő és elindulva utána koslatunk. Kibaszottul nincs kedvem ehhez, főleg úgy, hogy a táskájában lévő telefonomat a kezembe kéne tartanom és beszélnem kéne Liammel, vagy nem is kéne itt lennem. Velük kéne lennem, vagy Rebeccával!

- Szmoking vagy öltöny, Édesem? - fordul felém Sia.

- Mindegy, csak siessünk! - mondom, de csak pimasz mosollyal megrázza a fejét és ismét a nő felé fordul.

- 2 abból és 2 abból. Legyen az egyik fekete, a másik sötétkék! - jelenti ki és helyet foglal. - Életem legjobb pillanata! Louis Tomlinson öltönyben! - mondja megdörzsölve kezeit. Ha hozzád megyek, nekem a pizsama is megfelel, bár az csak egy bokszer, olykor semmi, szóval e lehetőség alapból kilőve. Felsóhajtok, majd visszatér a nő vigyorogva kezébe négy ruhával.

- Fiatalember! - nyújtja felém, én pedig felnyögve elindulok, kiveszem a kezéből, majd bemegyek az öltözőbe. A két nőnemű elkezd beszélgetni, de én azonnal az elmémbe zárom magam, amint vetkőzni kezdek. Mi a franc történhetett? Miért nem értem el senkit, és most pedig ők nem érnek el engem! Remek! Tényleg kurvára remek. Ahelyett, hogy most kideríteném mind ezt, itt kell állnom és… Ekkor pillantok a tükörbe. A szmoking van rajtam, és hát inkább a halál.

- Gyere ki, Életem! - szólal meg idegesítő hangon Sia. Felsóhajtok, megfordulok, elhúzva a függönyt a két nőre nézek. Az eladó felfogott vöröses barna hajú, szemüvege kerek alakú, szeme zöldes barna színű. Le sem tagadhatja, hogy nincs botox - olva, és hogy a melle is meg van csinálva. Az is kiszűrhető, hogy nincs párja ugyanis se jegygyűrű, és nem lenne kint a csöcse, gondolom én. Térdig érő, testre simuló szoknya, harisnya, és egy szörnyű magas sarkú. Mi történt a mai világgal? 

- Életem, helyes vagy! - motyogja zavartan.

- Megyek egy öltönyért! - mondom és bevonulva kezdetét vette életem leghosszabb ruhapróbája.

- Szóval akkor meg van minden? - kérdezem ujjbegyeimet doboltatva. 2 perc és megkapom a telefont. 2 perc! A nő biccent, majd felém fordul, lebaszok elé egy 100 - ast, majd karon ragadva Siat, elköszönve kihúzom és a bolt előtt megállva felé fordulok.

- A telefonomat! - mondom, ő pedig szem forgatva odaadja.

- Tudod ez így olyan lenne, mintha kamasz srác lennél, én meg az anyád! Szóval adj egy csókot! - csücsörít, én pedig megcsókolom. Phuj! Majd a kezembe kapom, a telefonom bekapcsolom, miközben beülünk a kocsiba. Várni kell egy kicsit, addig gázt nyomva hazaszállítom Siát.

- Ma gyere haza, kérlek! - mondja, puszit nyom arcomra, és ott hagy. A telefon bekapcsolt. Beírom a PIN - t, majd néhány másodperc múlva megjelenik a rengeteg SMS és hívás. Liam nevére kattintok és hívom. Szerencsémre felveszi.

- Hogy a jó Isten basszon meg téged, hogy szétszakadj! Hol a faszomba vagy? Tudod, mióta keresünk? És tudod, hogy mit tudtunk meg?!? - kérdezi üvöltve.

- Mondjad már!! - kiáltok fel én is.

- Most várj egy picit, hívnak a másikon! - pár perc, talán 5, hogy újra én kerülök vonalba.

- Bassza meg, Tomlinson! Kibaszottul elegem van már belőled, és a volt csajodból is! - morogja, majd kinyom. Mi a jó isten történt? És mivel Rebeccát nem érem el, a fiúk már fel sem veszik, egy embert hívok, aki vidáman köszön.

- Nem rég ment el a volt csajod! - mondja nevetve.

- Ott volt? És? - kérdezem izgatottan.

- Nyugi! Semmi baja, bár azt mondta szerelmes, és erről tudnia kell az egész világnak! - vigyorog, biztos vagyok benne. És ahogy a visszapillantóba nézek, nekem is ott van az a bizonyos vigyor.

- De akkor miért baszott le, Liam? - kérdezem furán.

- Na, ő nem szerelmes, sőt... Ideges, izgatott, idegbeteg? - keresi a szavakat, majd felnevet. - Ne foglalkozz vele, inkább menj haza és aludj! Holnap háború! - mondja jókedvűen és elbúcsúzva teszem azt, amit kér, kivéve, hogy nem hazamegyek, hanem fel Siahoz.