50. WALES

Egy figyelmeztetés az emberekhez,

A jókhoz és a rosszakhoz,

Ez háború

Másnap reggel a fiúknak készítettem reggelit, majd felöltöztem és felhívtam Lottiet. 10 - kor indulunk, így még maradt fél órám, hogy elkészüljek. Liam kóvályog be a szobámba és támaszkodik az ajtófélfának.

- Szóval... Mit fogtok csinálni Walesben? - kérdezi ásítva.

- Vásárolunk, én meg felmérem a terepet! - mondom belebújva a tornacipőmbe.

- Oh, értem! Addig mi mit csináljunk? - kérdezi, mire a szemébe nézek.

- Érjétek el, hogy Lou olyanokat mondjon rólam, és vegyétek fel! - mondom összefogva a hajam. – Vagy nem tudom! Muszáj valaminek lennie, ami miatt, enyhül ez a szar, ami bennem lakozik!

- Kiengedve jobb! - krákog egyet.

- De milyen lesz ott a hőmérséklet? - kérdezem, mire megrántja a vállát. – Na, látod! Figyelj, Lou Harrynek akarja adni Walest szülinapjára. - mondom közelebb hajolva. - Segítek megszerezni, de ahhoz nektek is a legjobb formátokban kell lenni. És a tegnapi kitörésem, nem jött jól, de hé, a csajok buknak az agyonvert képű helyes srácokra! - mondom és puszit nyomok arcára.

- Az eljegyzési buli után lesz! - morog fel Liam, mire összehúzott szemöldökkel nézek a szemébe. - 1 hét múlva lesz az eljegyzési parti, utána rá, pedig a háború! - válaszolja, mire komótosan biccentek, majd elindulok a kocsihoz. A csomagtartót kiürítem, a bokámhoz erősítek két pengét, amit a farmer miatt nem látni, majd felveszem a bőrkabátomat is, és beülve elindulok. Félúton tartok mikor megszólal a telefonom.

- Köszi, hogy csináltál reggelit! - mondja Harry és tuti vigyorog.

- Nincs mit, srácok! Nem tudom, mikorra érek haza, de ti addig pihenjetek! Majd viszek a nando's - ból kaját! - mondom elmosolyodva.

- Uh, de rég ettem már ott! - nyög fel Niall, mire kuncogva kinyomom őket, a telefonom viszont újra megszólal.

- Igen?

- Hali, Becca! Csak annyit akartam, hogy vigyázz a húgaimra! - morogja Lou, mire felnevetek.

- Nem is én lennék, ha nem vigyáznék. Ennyi?

- Igen.. - sóhajt fel, majd kinyom. Elérek a kastélyszerű házhoz, majd becsöngetve nyílik is nyomban az ajtó, és a két lány a derekamnak ront.

- Istenem! Wales! - mondja Phobe.

- Ugye elől ülhetek? Igaz, igaz, igaz? - kérdezi Daisy.

- Sajnos nem, de hidd el annál te sokkal jobb helyen is fogsz ma ülni, mint a kocsi anyós ülése. - mondom nevetve.

- Akkor vigyázol a lányokra? - kérdezi mosolyogva Johanna.

- Természetes! Lotts és Fizzy? - a két lány, pedig vigyorogva meg is jelent.

- Mama csomagolt nekünk sütit az útra! - vigyorodik el Lotts.

- Uh, majd kérek! Indulhatunk? - mind a négyen biccentenek, én pedig elállok az útból, így azonnal a kocsi felé sprintelnek.

- Bármi van, hívj, kérlek! Bízom benned, de azért mégis a lányaim! - sóhajt fel Johanna.

- Bízz bennem. Lou is hívott már, nem lesz semmi gond... szerintem új szekrényekre lesz szükséged! - mondom nevetve.

- Nem költhetsz a lányaimra, Rebecca! Van saját pénzük! - mondja morogva.

- Leszarom! - csusszan ki. - Sajnálom. Szóval, nem érdekel! Nem azt mondom, hogy multimilliomos vagyok, vagy mi. De a lányaid nem pénzéhesek, és ami kell, nekik megkapják. Nem telefonról, vagy üzletről beszélek. Például cipő, smink esetleg fiú! - kacsintok rá, mire felnevet.

- Na, eredj! Vigyázatok az úton!

- Estére hozom őket! - majd beülök és beindítva a kocsit indulok el.

- Egy selfit? - kérdezi vigyorogva Lotts. Épp piros van, így még én is pózolok, majd kirakja valamelyik közönségi oldalra.

- Szóval Lou és te... - kezd bele a hátul ülő Fizzy.

- Nincs köztünk semmi, lányok! Csak barátok vagyunk! - nevetek fel.

- Hogyne, hogyne! Ti már akkor sem voltatok barátok, mikor találkoztatok! - püfög Phobe.

- Na, de csajok! 4 az 1 ellent játszunk? Én jó lány vagyok! - mondom pimasz mosollyal.

- Perszee! Maradj csöndben! - mondja Lotts, majd Lou krákogása hallatszik.

- Lot? - kérdezi zavartan.

- Hogy van az én egyetlen bátyuskám? - kérdezi vigyorogva.

- Ne nyalizz, mit akarsz? - majdnem kitört belőlem egy nevetés. Majdnem.

- Tudod, te! - mondja vicsorogva.

- Ki vagyok hangosítva? - kérdezi morogva.

- Nem, de ha kéred, megteszem! - mondja felkuncogva.

- Nem! - vágja túl gyorsan rá, fura. - Mit akarsz?

- Becca itt ül mellettem, kérdezgetjük, hogy mi van most köztetek... - mondja sokat sejtően.

- Mit mondott? - kérdezi halkabban Lou.

- Hogy, barátok vagytok. De szerinted?

- Barátok... Akik lefekszenek egymással, csókolóznak, meg szinte úgy vonzódnak egymáshoz, mint annak a rendje! - hörög fel és még tapsol is mellé. Remek, ő is ki van hangosítva és mi is, végül is így szép az élet.

- Oho, lefeküdtetek!?! - mondja Lottie, mire elmosolyodom kicsit pirosan. - Ezt nem említette a hercegnőd! - mondja hangosabban, és tudtam, hogy ha most nem szólok közbe, lebukunk, bár lehet ez a cél!

- Hogy rohadna meg az ilyen sofőr! Megáll, miközben kanyarodik! - mondom hangosan és jogosan, tényleg ilyen balfasz volt előttem.

- Oh, a tipikus jó vezető típus! - kuncog fel Lou is.

- Szóval... mit gondolsz Beccáról? Barátok vagytok, vagy többek? - kérdezi Lottie és az út helyet inkább arra koncentrálok.

- Soha nem leszünk barátok, nem tudtam honnan szedte ezt. Azt is tudom, hogy még mindig egymásba vagyunk habarodva, és bassza meg, kurvára jól néz ki!

- Kicsik is vannak a kocsiba! - morgom halkan.

- Ahogy te is! - szólal meg Lottie, rám pillantva mérgesen.

- Jó, ez igaz! De tudod, ő most tényleg rengeteget változott, sokkal szebb lett, és az még jobban rátesz a lapátra, hogy itt ez az idegbajos kurva, aki még jól szopni se tud, és ajj.. - nyög fel, mire Lottiera nézek.

- Ha Louval beszélsz, tedd le! Mindjárt ott vagyunk! - biccent, majd elmosolyodik.

- Hallottad anyucit! Mennem kell, Lou. – mondja, és mielőtt a lerakná még beleszól.

- Rendben, húgi! Vigyázz a kicsikre és Fizznek is mond ezt meg! Aztán meg Becca közelébe ne engedjetek egy fiút sem! Szeretlek titeket! Holnap meglátogatunk! - ezzel kinyomta, és itt állt be a néma csönd a kocsiba, de csak pár másodpercig, mert Phobe és Daisy felvisít, Lottie meg Fizz nevetésbe tör ki.

- Szóval barátság extrákkal, mi? - kérdezi Fizzy, mire elmosolyodom.

- Hagyjatok engem békén! A bátyátok egy idióta fasz! - csusszan ki a számom, majd a két kicsire nézek.

- Nyugi, ismerünk minden féle csúnya szót, de nem használjuk őket, majd később! - kacsint Daisy vigyorogva. És hatalmas nevetés mellett megszólalt a Wiggle, Wiggle, Wiggle mi meg egyszerre kezdtük el üvöltve énekelni.

Megérkezve Walesbe, kicsit furán, de jól éreztem magam. Aztán kiszálltunk Newportba.

- Szóval mit keressünk mi itt az isten háta mögött? - kérdezi Fizzy, mire fejcsóválva előkapom a telefonom.

- Rebecca! Kellemes meglepetés! - morogja.

- Fogd be, Tomlinson! Mi a francot akarsz te Walessel? Gyönyörű hely, sőt szinte káprázatos. De semmi nincs itt! - mondom furán.

- Pont, ezért kell nekem, jobban mondva... - majd egy kis zsörtölődés után ismét megszólal. - Harrynek. - suttogja.

- Miért, Harry nem ilyen! - mondom dobbantva.

- Csigavér, Colt! - mondja kuncogva. - Harry imádja a természetet. Szeret futni, szeret edzeni, szereti a gyerekeket, amit nem mindig szeret az a nyüzsgés. Kell neki egy kikapcsolódási hely, így is tökre ki van, hogy téged még nem dughatott meg! - morogja, mire majdnem megszólalva lenyelem a mondatom.

- Rendben, Tomlinson! Akkor keress egy minél közelebbi plázát, éttermet, mert éhesek vagyunk, meg vásárolhatnékunk van. - mondom a kocsinak dőlve.

- Hallottad, Liam! - mondja vigyorogva Lou.

- Szóval, Liam mindent hallott? - kérdezem furán.

- Tulajdonképpen nem, csak azt, hogy nem dughatott meg, így megkért, hogy hangosítsalak ki.

- Értem... Szóval Liam? - kérdezem, mire felkuncog.

- Newportot jobb, ha el is hagyjátok. Menjetek Cardiffba. Esetleg mi is beugorjunk? - kérdezi nevetve.

- Hahó, rémlik, hogy ismernek titeket! - mondom, majd szem forgatva kinyomom őket. A telefonnal elszórakozom, hogy ne kövessenek be, majd a lányokra nézek.

- A mai napon, nincs olyan, hogy Tomlinson. Ha valaki megkérdezi a vezetékneveteket, akkor elmentek onnan, világos, hölgyek? - kérdezem, mire biccentenek. - Remek! Most pedig, irány Cardiff! - ezzel beülünk a kocsiba és meg sem állunk a kijelölt városig.

- Szóval Lou és te már hempergetettek? - áll mellém Fizzy a hamburgerrel a kezében, míg a kicsik elmentek Lottsal a mosdóba.

- Igen, lefeküdtünk! - mondom biccentve.

- Remek! Akkor mi akadályoz meg téged, hogy elvedd attól a ribanctól? Hallottad, ő is szeret, te is őt! - mondja újabbat harapva.

- Fizz, ez nem ilyen egyszerű.. - sóhajtok fel.

- De, csak túlbonyolítjátok! Anya és a nagyi, meg mi is már sírva röhögtünk ki titeket, hogy mit kell ennyit balfaszoskodni! De tényleg! - mondja, mire elmosolyodom.

- Akkor arra adj választ, ha valakinek van egy olyanja, hogy szerződés... - kezdek bele, mire pufogva válaszol.

- Pff... Minden szerződésnek van kiskapuja, és abban is biztos vagyok, hogy te már ezt megtaláltad, és Lou is tudja. Akkor azt nem értem, miért nem tesztek semmit! - mondja a szemembe nézve.

- Mert terhes! - motyogom, mire egy picit meglepetten néz.

- Tényleg terhes? 

- Tényleg terhes, csak... - és elfojtva egy mosolyban a mondatom végét, kiveszem a kezéből a kaját és megeszem.

- Csak? Mi, Rebecca? - kérdezi, mire megrázom a fejem.

- Minden kiderül az esküvő napján! - mondom, majd elindulok a wc - k felé.

- Ugyan már, te is tudod, hogy nem bírjuk ki addig! Mit tudsz? - kérdezi utánam sietve.

- Semmit, vagy is de.. Mindent, de ne kötöm az orrotokra! – mondom, ekkor viszont a két kislány nekem ront sírva, Lottie pedig siet hozzánk.

- Történt egy kis baleset. - morogja, majd felnézve két izomaggyal találom magam szembe. Na, bazd meg!

- Segíthetek? - kérdezem mosolyogva.

- Tudjuk, kik vagytok! - mondja erélyesen az egyik.

- Csak ugyan? Pedig, csak a plázába jöttünk enni, meg vásárolni, mindjárt megyünk! - mondom elmosolyodva.

- Persze, persze! És véletlenül a lányok nem Mark Tomlinson lányai, te pedig nem a fiával jársz? - kérdezi, mire elvigyorodom.

- Nem talált, faszikám! Nem járok a fiával, mivel annak menyasszonya van, ők pedig nem tudnak semmiről és szeretném, ha ez így is maradna! - mondom, majd Fizzyre és Lottiera nézek.

- Üljetek be a kocsiba, és zárjátok magatokra. Sietek! – mondom, Fizz kezébe nyomva a kulcsot, mire biccent, Lottie megragadja a két kicsi kezét és kihúzza őket a plázából. Megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőlem, de nem sokáig hiszen, a két faszfej közelebb jöttek.

- Szóval… Mit akar Tomlinson Walessel? - kérdezi kiroppantva az ujjait.

- Semmit. Jöttünk kirándulni a csajokkal, egy szép helyre meg plázázni. Ilyen nehéz ezt megérteni? - kérdezem, mire az egyik elkapja a karom.

- Ne hazudj nekem, kis kurva! - mondja a szemembe nézve.

- Anyád a kurva, aki világra hozott ilyen szerencsétlenséget és nem tanította meg, hogy kell bánni a lányokkal. - mondom kitépve a karom a szorításából, majd gyorsan lehajolva sunyiba előhúzom a pengém és elrejtem a karomnál.

- Hogy az a ... - nekem támad, de sikerül kikerülnöm. A másik megfog, meglátja a penge csillogását és rám vicsorogva kiveszi, de ugyanazzal a taktikával intézem el őt is, mint múltkor a szöszit. A másik feltápászkodik, mire mosolyt küldve felé, kap egy öklös sorozatot a hasába, és még tökön is rúgva futni kezdek. A kocsi felé futva üvöltök a lányoknak, mire azok kinyitják így beülök a vezető ülésbe és gázra taposva elindulok. Nem telik bele pár percbe és lövések hangja csattan fel.

- Jézusom! - mondja Lottie mellőlem, mire élesebb kanyart húzok be.

- Le a fejeket lányok, a határig ez lesz! - mondom, majd újabb éles fordulatot veszek.

- De kik ezek? És miért lövöldöznek? - kérdezi Daisy ijedt hanggal. Basszátok meg! 

- Semmi baj, lányok! Nem fog bajotok esni, ígérem! - újabb pár lövés, de nem talál el minket. Ahogy megjósoltam a határig követtek minket, én pedig már csak Londonban nyugodtam meg annyira, hogy lassítsak. Hátra pillantva mind a három lány ki volt dőlve, Lottie pedig némán telefonozott mellettem.

- Sajnálom! - motyogom, mire rám emeli a tekintetét.

- Semmi baj, jó buli volt... Csak miért támadtak meg minket? Honnan tudták, hogy kik vagyunk? - kérdezi, mire sóhajtva felnyögök.

- Azt hiszem jobb, ha erről Johannával beszéltek. - mondom, majd a telefonomat előkapva felhívom az említett fiát.

- Mondjad, bébi! 

- Lou... 10 perc múlva találkozunk az anyukádnál. - mondom nagyot nyelve.

- Történt valami? - kérdezi ideges és aggódó hanggal.

- A lányok jól vannak. Viszont... Felettünk hívva háborúra. - mondom sóhajtva.

- A kurva anyukat! Nem várok a buliig, 2 nap múlva szétbaszom a szájukat, hogy rohadjanak ketté!

- Te vérzel! - sikkant fel mellőlem Lottie, mire rápillantok.

- Mi van? - kérdezem meglepetten.

- A karod! - mondja, mire oda pillantok gyorsan. Bassza meg a kést a kurva anyja.

- Azonnal indulunk, hol vagytok? - kérdezi Lou.

- Jól vagyok! Anyukádnál találkozunk! - mondom, de mielőtt kinyomnám, még beleszól.

- Nehogy kinyomj nekem, bassza meg, Rebecca! Ha nekem elvérzel ott a kocsiban, én esküszöm, hogy visszarángatlak az életbe és utána visszaküldelek a túlvilágra! - és kinyomom.  

Nem fogok elvérezni, még.