49. Anger

Azt hittem, beengedtelek téged

Te voltál az összes történetben a fénylő lovagom

Felém hajolnak, szemeim szétrebbenek és a kis nyíláson kiszabadulok, de valamelyikük elkapja a lábam. Megrúgom, mint egy bika, amitől rögtön elenged, sőt koppan is. Eközben valaki megfogta a kezem, mikor felnézek Lou aggódó tekintetébe, ami még jobban alátesz, hogy elveszítsem a kontrollt.

- Ez most valami vicc, ugye? - kérdezem nagyot nyelve, miközben bejönnek, majd levánszorogva helyet foglalnak. Én is ezt teszem. 

- Mint látod, nem az! - morogja Harry.

- Én... sajnálom! - mondom, majd végig gondolom a következmény előtti cselekedeteket.  - Dehogy, sajnálom! 4 - en akartatok megdugni és még nekem legyen lelkiismeret furdalásom. - mind a négy szempár szikrákat küld felém. Vagy mégsem...  

- Azt se tudod, mit csináltál, igaz? - kérdezi végül Liam.

- Mondtam, hogy nagyapám kísérletezett velem és sikerrel járt. Soha nem bántottalak volna titeket, hisz a családom vagytok, de akkor abban a pillanatban túl sok volt az endorfin és kitört belőlem... az! - nézek ismét végig rajtuk.

- Próbáljuk lefogni! - üvölt Niall, de késő. Lounak monoklija lesz, Harrynek heregolyós műtétje a közeljövőben, majd Liamre nézek, aki még nem kapott. Vérszemet kapok, neki támadok, de az ágyra dőlve sikeresen megússza, Niall pedig a kezeimet fogja le. Nem sikerült neki valami jól, mert, mellkasába megy a könyököm, aztán rögtön a szeméhez, így szinte azon nyomban elenged. Liam után eredek, és a hátára ugranék, de ő megfordul így ágyékán ülve vigyorgok le rá.

- Mondd, Payne... Szóltam, hogy meg fogjátok bánni? – kérdezem rekedtes hangon, mire nagyot nyelve lassacskán megbiccenti fejét. - Remek! - ezzel egy jobb öklös, majd egy bal. Jobb, bal, jobb, bal, jobb, bal. 

- Rebecca! Elég! - hátam mögül nyögés hallatszik, kezeim leállnak és bütykeimet nézem. Véresek, majd az alattam lévő srácra nézek. Vörös folyadék csordogál le az arcáról. Felpattanok, és mielőtt elhagynám a szintet, beleütök egyet a falba, majd rohanok ki, és meg sem állok, míg vissza nem térek önmagamhoz.

- Istenem srácok! - kapok a szám elé a kezem. - Annyira sajnálom! - nyögök fel. Nem sírsz, kislány! 

- Semmi baj, Becca! Szóltál! - mondja gyéren elmosolyodva a szöszi.

- Ezeket akkor sem érdemeltétek meg! És még most is magamat sajnáltatom, szánalmas vagyok! - mondom felnevetve kínosan, majd a szemükbe nézek. - Tényleg nem haragszotok?

- Nem. Szeretünk, ennek ellenére is, bár arra szívesen megtaníthatnál, mikor olyan szépen elintézted Niallt!- mondja Harry, mire gyéren, de elmosolyodom.

- Vagy engem arra, amikor olyan szépen megrúgtad Hazzát! - mondja Niall nevetve.

- A legszebb Lou monoklija volt! - mondja Liam is elvigyorodva. Megbékéltek, tudom! De Lou... Nos, ő nem!

- Én is titeket, srácok! Oké, elég! Sírni amúgy sem fogok! Fájdalmaitok vannak? - kérdezem, mire Harry válaszol heves fejbólogatással.

- Azért mégis csak a tökömet találtad el! - morogja, mire mosolyogva felpattanok és a legjobb fájdalomcsillapítóval lövök belé.

- Azért remélem, tudod, hogy játszadozni fogunk veled! - mondja Liam, mire reá pillantok. 

- Nyugodtan, hisz tudsz mindent szinte... - nyögök fel, majd körbe nézek. -  Lehet egy kibaszott kívánságotok! Bármi! Megteszem! - mondom, mire Horannek felcsillan a szeme. - És dekkolhatok nálam.. Lou viszont... - rá pillantok, mire felsóhajt.

- Tudom, amúgy is menni akartam! - morogja, majd lepacsizik a fiúkkal, elém állva megölel, majd elhúzz a francba. 

- Na, ő pipa rád! - válaszolja Liam.

- Nem mondod? Amúgy meg az, ami akar! Srácok, meg is ölhetlek volna titeket!  Fel voltam izgulva, aztán meg halálra ijesztettek, mikor meg akartatok négyen kúrni! És jó kontra rossz ellen... lettem olyan! - morgom az utolsó mondatot, de ez így nem fair. Valami hiányzik.

- Először is egyáltalán nem akartunk veled semmilyen szexuális kapcsolatot. Csikizésről lett volna szó. És, csak, hogy tudd Rebecca, saját magadtól alakultál át! - mondja Niall, mire megforgatom a szemeim.

- Nem természetfeletti vagyok, csak más! De nem alakulhattam át magamtól, hisz én arra emlékeznék! - mondom, mire mind a hárman furán néznek rám. - Nem csak emlékeznék, tudtam volna magam kontrollálni! - jelentem ki.

- De mi van, ha magadról van szó? - kérdezi Harry.

- Figyelj a nagyapával átbeszéltünk... - kezdek bele, de Liam beleröhög.

- Rendben, értem! De átbeszélni teljesen más, mint átélni, nem? - kérdezi rám mosolyogva.

- De! - válaszolom ajkamba harapva.

- Lehet Amerikában megtanultad "ezt levezetni", de itt mások a körülmények, cica! - szól közbe Harry is.

- Ezt nem értem! 

- A kurva életbe, Rebecca! Ott a család a közeledben volt, tudtak nyugtatni! De itt senkid nincs olyan értelemben. - mondja Niall. Mi van? Aztán, mintha a régi, elhasznált villanykörtét kicsavarták volna, úgy világította be az új még a legpiszkosabb, legpókhálósabb sarkokat is! Hát persze! 

- Lou! - válaszolom felpattanva, mire furán néznek rám. - Az Ő hangja, szeme, jelenléte, érintése, mindene képes engem irányítani! Hisz miatta lettem ilyen! Ez egész akkor történt mikor, vele beszéltem elmentem motorozni, ahol végig azon járt az agyam, hogy tuti megcsalt, majd nagyapám hazarendelt, és megkért, hogy olyanról meséljek akkor, amiről akarok, és megtörtént. Meséltem arról, hogy biztos félre kúrt, amit nem is lehetne annak nevezni, mert én hagytam ott. És, hogy nekem nem sikerül ott senkivel a testi kapcsolat, csak majdnem, de azt is baszhattam, és nem szó szerint. És ekkor történt, hogy elvesztettem mindent magam körül, majd előjött a fekete rózsa, majd előjöttek a csillagok, majd Lou, mikor nála voltunk, és most már azt is tudom, hogy régebben láttam őt már, hogy régen is tetszett, csak akkor még nem voltam ennyire merész, hisz csak 11 éves lehettem. Nem ez a lényeg! - fújom ki magam a nagy hadarás mellett. - A lényeg az, hogy, miatta bújt elő belőlem ez a Lucifer lánya - féleség. És azt is tudom, hogy egyedül ő képes irányítani, még ha meg is támadom. Mert lehet úgyis mondani, hogy csak füttyent és ugrom, és ez az, amitől meg kell szabadulnom. Mert nem akarok, a csicskája lenni. - mondom helyet foglalva.

- Szóval, ha Lou azt mondja, hogy ölj meg, akkor te... - mondja Liam, mire felnevetek.

- Nem, ez nem így működik Liam, nekem ahhoz transzba kell esnem, mint e mai napon, hogy csak az ő hangjára fejeztem be és rohantam el. De van amikor, ő még csak jobban felkavar, például mikor a szemébe néztem és aggódást láttam, mintha olajat tett volna a tűzre és csak úgy lángoltam belülről. Kurva jó volt, de nem ez a lényeg! Segítenetek kell kiűzni belőlem Lout! - mondom, mire mind a hárman összenéznek, majd rám.

- És hogy? - kérdezi Niall. – Bele vagy zúgva, Rebecca! Elvakít a szerelem!

- Ez az, amit ki kell találnunk, mielőtt meg támadnánk Walest, mert, ha újra vérszemet kapok, akkor srácok.. - előre hajolok, és mindegyikük szemébe vetek egy pillantást. - Ott kibaszott nagy vérfürdő lesz! 

Sziasztok, Bogyók! Őszintén szólva, visszaolvastam a részt és gőzöm sincs milyen reakciót vált ki ez a rész belőletek. Szóval véleményeket kérek, őszintéket! Ma, hát nem tudom mikor, újabb rész, mert csak péntek van, és csak utolsó nap! :) Sietek addig is puszi és kommentálni!