48. I Can't Remember

Talán dugtunk is, ebben nem vagyok biztos, nem igazán tudom felidézni

Szemeim szétpattantak, én pedig elveszíttetem az irányítást. Az egyik pillanatban még az ágyon fekszem, a következő pillanatban, pedig már rohanok. Megállok, lihegve és térdeimre ereszkedve fújom ki magam. Vissza kell mennem!  Kiegyenesedem és visszanézek a házra. Ha visszamegyek, látni fogom mit csináltam, de ha nem szarrá fogok fagyni. A bunker! El tudok oda menni, futni, de bele telik egy kis időbe. A másik irányba nézek, ahol már az erdő veszi kezdetét, majd ismét a házra. Nem akarom még tudni, hogy mit tettem! Így elindulva a másik irányba meg sem állok, míg be nem kerülök a tömör beton falak közé. Kapkodva veszem a levegőt, lesétálok és rögtön a kis szekrényhez lépek. Kikapok belőle egy fehérneműt, majd a pólót levéve felveszem. A talpam fáj, megnézem és vér is borítja. Remek. A konyhából néhány papír törlővel megtörlöm, majd bekötöm és felveszek egy zoknit.  Nadrág, bakancs és póló. Tökéletes. Még mindig remegő testtel ülök le a gép elé, és úgy meredek a képernyőre, mintha az előbbi 3 meg sem történt volna. De az van, hogy megtörtént! Apám mosolygós képe jelenik meg, de amint meglát, idegessé válik.

- Mit csináltál, Rebecca Colt? - kérdezi ujjbegyeivel lassan, ütemesen érintve az asztalt.

- Azt hiszem, hogy nagyon rosszat. Apa, bántottam őket! - mondom nagyot nyelve.

- Kiket, Becca? – kérdezi, idegessége azonnal szertefoszlik, és aggódássá alakul.

- Louist, Harryt, Liamet és Niallt. Én nem akartam, de a szörnyeteg, ami bennem van... - mondom, mire felpattan és elmegy, de előtte még visszanéz.

- Maradj itt! Emlékszel belőle valamire? - megcsóválom a fejem, majd biccentve elmegy. Hála az Istennek, hogy nem hoztam a telefonom. Az megeshet, hogy valakit megöltem? Nem, nem volt szúró eszköz ott, igaz? Újabb léptek hangja, majd apám mellé nagyapám is párosul.

- Unokám! - morogja leszidós hangon.

- Én sajnálom, tényleg nem akartam őket bántani, csak.. - nem mondhatom el nekik mit akartak velem csinálni! Biztos, hogy nem!

- Mi csak? - kérdezi apám.

- Nem tudom! Vörös szemet kaptam, és gondolom, azért jött elő, mert túl nagy volt a félelem. - morgom lehajtott fejjel.

- Miért féltél, Kincsem? - kérdezi nagyapa meglepett hanggal.

- Nem számít! A szörnyeteg előjöhet, bármikor mikor endorfint termelek? - kérdezem témát váltva.

- De, igen is számít! Hát, ha te nem hívod elő akkor... Pár jó kontra rossz érzésekor. - mondja nagyapám, mire apám kicsit furán néz rá.

- Akkor azt mondod. Hogy ha felizgulnék, majd izgatott lennék, végül félelem kerítene hatalmába... - mondom, de be sem kell fejeznem.

- Jézus Istenem! Azon csodálkozom, hogy nem hamarabb jött elő! - motyogja nagyapám sokkoltan. - Mi a szart csinálsz te ott Londonba? - elpirulva lesütöm a fejem, mire apám köhint fel.

- Oké, akkor most már tudunk néhány halványabb információt.

- De miért nem emlékszem? Eddig tudtam kontrollálni és emlékeztem! - néztem ismét fel.

- Igen, pont ez az! Eddig te hívtad elő, most pedig, a túlélési ösztön. Szóval... Bármit csinálhattál! - mondja nagyapám.

- De ez mi már?!? - mondom sokkoltan.

- Jó! Rebecca most csinálj, néhány meditációs gyakorlatot nem tenne jót, ha most ideges is lennél! - mondja apám.

- Csak... hozzátok ide anyáékat, meg Marcot, meg a bátyáimat! - mondom felsóhajtva. - Kérlek! - mire felnézek, már csak nagyapám ül ott.

- Hogy haladsz eddig, Aranyom? - kérdezi, mire féloldalas mosolyt eresztek.

- Jól. Elég sok információt szereztem már, és nem sokára megtámadjuk Walest! - mondom, mire felnevet.

- Sikerülni fog! Biztos vagyok benne, ha kell, tudok adni néhány fegyvert! - mondja, mire megcsóválom a fejem.

- Nem szükséges. Brúnó is itt lesz, megoldjuk mi akárhányan. - ekkor tért be az én kis családom. Hajamba túrva mosolyodtam el.

- Rebecca! - Marc köszön vigyorogva, mire elmosolyodom én is.

- Marcoo! Hogy van egy egyetlenem? - kérdezem, mire felnevet.

- Jól! Van lány, akinek adtam puszit ide, az oviban! - mutat a szájára.

- Kis nőcsábász! - mondom kuncogva. - És a szüleid? - Cecilre és Alexre pillantok, akik vigyorognak, mint a tejbe tök.

- Terhes, Mami! - tapsikol Marco.

- Jézusom! Gratulálok! - mondom a szám elé kapva a kezem.

- Én is! És köszönjük Rebecca! - mondja Alex kedvesen elmosolyodva.

- Miért? - mondom, mire Cecil elvigyorodik.

- Mert kislányunk lesz! - mondja vigyorogva.

- Istenem! Nagyon örülök, sőt! - mondom, majd anyám köhint fel.

- És hogy van az én picike lányom? - mondja vigyorogva.

- Jól... Jelenleg. A felvásárolt üzletek kezdenek befolyni, aminek nagyon örülök, mert, mindig jól jön a pénz! Holnap Walesbe megyek pár lánnyal! - mosolyodom el.

-  Végre, nem csak fiúk vesznek körül! - nyög fel, mire felkuncogok.

- És ott mi a szitu? - kérdezem, mire mind ahányan elvigyorodnak.

- Jace barátnőre talált! - mondja apám újságolva a nagy hírt. Rövidke magyarázat, akivel eddig Jace volt, mind egy éjszakás kaland volt, így tényleg csoda, hogy talált egy barátnőt.

- Uh, ki a csaj? - kérdezem, mire anyám elmosolyodik.

- Kiskorukban egy óvodába és iskolába jártuk együtt, aztán a lány elköltözött, és miután elmentél rá egy hétre jött meglátogatni a nagyszüleit, és összefutottak, felidézve a régi emlékeket elmentek sétálni, meg az erőbe és... - mondja anya felfelé pislogva. Lebiggyesztve az ajkam meglepetten pillantok Alexre, aki fejcsóválva gesztikulál. Ujjaival mutogat egy kört, majd a mutató ujját bele dugja, majd jön egy hüvelykujj és egy Alex vigyor, majd újabb menet és végül végig simít a homlokán, és összeszorítja a két kezét. Értelmezve. Összefutottak, dugtak, aztán a csaj jó volt, gondolom kerülték egymást - Jace mindig kerüli a több éjszakás kalandokat -, de (gondolom) folyton rá gondolt, felkereste, újra dugtak, majd hála a jó Istennek összejöttek.

- Mindent értek! - mondom kacsintva, mire a többiektől kapok egy zavart tekintettet, de Alex felnevet. - És akkor most azért nincs itt, mert...

- Randin van! - anyám szakít félbe, mire Alex szem forgatva, újra gesztikulálta a kört és a mutattató ujj játékát.

- Hiányoztok nagyon! Ha lesz időm esküvő előtt, vagy után azonnal repülök haza! - mondom sóhajtva.

- Maradj még, Kincsem! - mondja apám, mire összeszűkül a szemem.

- Mi az, hogy maradjak? - kérdezem, mire nagyapám biccent és Alexen, apámon és nagyapán kívül mindenki puszit küldve és elbúcsúzva lelép. - Nem áll jól a szénánk! - mondja Alex lehuppanva.

- Maffia?! Azonnal megyek! - jelentem ki, de mind a hárman heves fejrázásba kezdenek.

- Pont, ezért kell ott maradnod! Mindenki téged akar, Rebecca! És most nem tudják hol vagy, minket kérdezgetnek, de mi azt mondjuk megszöktél! Szóval maradj csak nyugton, és ne hívd fel magadra a figyelmet! - mondja nagyapám.

- Aham! - mondom alsó ajkamba harapva.

- Viszont nekünk menni kell! Alex - szel beszélgess még! Ja, és fiam végig láttam a produkciódat, azért örülök, hogy Jace lágyabb verziót mondott el anyádnak! - mondja apám belemarkolva Alex vállába, majd intenek és lelépnek.

- Akkor Jace becsajozott. - mondom sóhajtva.

- És te, hogy haladsz Juan Carloval? - kérdezi vigyorogva. Elnevezte Lout, így, mert... nem tudom. Néztünk egyszer egy sorozatot kint, és benne volt egy ilyen nevezetű pöcs, aki szintén maffiózó volt, szintén Angliában. Egyedül azt nem értettem, mit keress egy Juan Carlo nevezetű maffiózó Angliában. Szóval gratula a rendezőknek!

- Hogy? Szerintem nem rég vertem őket pépé, szóval hagyjuk ezt a témát! - először ledöbben, majd felnevet.

 - Mi az, hogy pépé? Hisz szerelem, meg hű barát meg egyéb faszság?! - kérdezi meglepetten, de még mindig röhög.

- Hát, hogy mondjam... Bekapcsolt a túlélési ösztön! Ne nevess már, akkor éreztem magam kínosabban, mikor az erdőn egy szál pólóban és tangában kellet futnom! - számra tapasztom a tenyerem, Alex pedig hangosabbon felnevet. - Kapd be!

- Jó, na! Brúnó holnap jön. - mondja, majd felnevetve, de tovább folytatja. - 1 héten belül ott lesz! - mondja hátradőlve, majd ismét röhög. Istenem.

- Jó veled, nem lehet beszélgetni! Nevess csak ki! Majd elmesélem, hogy mit csinált hót részegen, akkor nem fogsz így nevetni! - gúnyos vigyorra kúszik az ajkam, mire ő is elhalkul.

- Köcsög!

- Fasz!

- Anyád!

- Az a tied is!

- Szeretlek!

- Én is, szia! - majd kinyomom és hátradőlök. Viszont a következőkre nem számítottam. Az acél ajtón dörömböltek, én pedig összerázkódva néztem fel. Talán, ha csöndben maradok.

- Rebecca nyisd ki, vagy betörünk! - szólal fel Niall.

- A kurva életbe! - morgom, majd felállok, és lassan megyek fel. A zárt elfordítom és kinyitom az ajtót, de azonnal a szám elé kapom a kezem.

- Ugye, tudod, hogy soha a büdös életbe nem néztünk ki még ilyen rusnyán, mint most?!?! - kérdezi Liam. - A legszebb csak megakartunk csikizni! - állam a földet veri, és még mindig sokkoltan állok előttük. Ezt én tettem?