45. Bunny

Meg kell tanulnom pár dolgot

A nehezebb úton kell megtanulnom

Louis Tomlinson

Meglepetten néztem a lány után, akivel az előbb csókolóztam, most pedig valakit meg fog kínozni. Talán én vagyok a legidiótább ember a földön, de ezt akkor sem értem. Ennyire nem puhulhattam el!??! Rebecca után sietek és belépve a másik szobába meg is torpanok. A székben egy lány, - talán Evelin -, segítségkérően néz rám, de baszhatja, mert biztos vagyok benne, hogy ha segítek neki, engem kinyírnak. Nyusziiii! Körbepillantok, mindenhol éles vágóeszköz, és mindenhol egy titkos ajtó - szinte mindenhol. Majd Beccán áll meg a szemem, akinek még szélesebb mosoly terül szét orcáján.

- Rég találkoztunk, Talbot! Mikor is? Oh, meg van mikor meg akartál mérgezni! - mondja a csajra nézve. Elkerekedett szemmel néz Beccára és heves fejcsóválásba kezdi. A barátnőm - még mindig annak tartom - szem forgatva megy oda és veszi le a kendőt a szájáról.

- Én nem... - mondja, mire Becca felcsattan.

- Evelin, mindent tudok! Tudom, hogy Louisnak a ribanca bérelt fel, hogy ölj meg, így bemérgezted az összes alkoholt! Gratulálok és mondd csak, mi van akkor ha, például Liam, vagy Harry, akár Niall issza meg?!? El tudnád nekem mondani, mit csinálnál, mikor kiderül, hogy nem ittam bele! És várj csak... Ha kiderítem, hogy ott az ujjlenyomatod, vagy akár csak egy bizonyíték is rád vall, ugyan itt lennék, csak akkor egy kis faggatás után megölnélek, hisz a családomat bántották. - mondja gyér mosollyal, majd felnevet. - Szóval, mesélj Talbot! Mesélj el nekem mindent arról a ribancról és tényleg mindent tudni akarok! – leül, átkarolja a térdét és ismét a lányra pillant. - Vagy az életednek kajak búcsú! - mondja vigyorogva. Ki ez a lány? 

- Muszáj nekem is itt lennem? - szólalok meg rekedtes hangon. Rebecca rám néz, majd hátra dőlve megtámaszkodik kezein.

- Elmehetsz! - mondja vigyorogva, szeme gúnytól csillog. Gyáva nyúl vagy, Tomlinson! Nyelek egyet, és hátat fordítva ott hagyom őket. Beülök a kocsiba és egyenesen apámhoz hajtok. Amint megérkezem, kipattanok és dörömbölni kezdek az ajtón.

- Csigavér! - jön ki lassan, álmosan. - Mit akarsz? - kérdezi megdörzsölve szemeit. 

- Én maffiózó vagy? - összeszűkíti a szemét, majd beránt. 

- Hogy érted ezt? Persze, hogy az vagy! - fejemet csóválom.

- Rebecca Colthoz képest!

- Oh, akkor láttad akció közben. - mondja elhalkulva. - Hozzá képest fiam, mint egy szűzlány szex előtt. - Auch!

- De miért jobb Ő, mint én? 

- Neki nincsenek gyengébb érzési vagy, ha igen nagyon jól el tudja őket zárni. Rebeccát, ha jellemezném könyörtelen, szenvedélyes, bosszúvágyó! És fiam még valami. Rebeccát a fájdalom élteti. Minél jobban fáj neki, annál nagyobb benne düh. És, ha nagyon felbosszantják, amire még a fájdalma is hozzájárul... akár Lucifer is lehet belőle.

- Lucifer lánya! - suttogom a sokat hallott mondatot.

- Úgy, ahogy mondod! Megváltozott Amerikában, már nem az a lány, akibe te beleszerettél, fiam! Erősebb lett, sokkal és...

- Felfogadtam! - mondom gesztikulálva kezeimmel. 

- Pontosan, de nem mindenkit bánt fizikailag... - morogja. - Téged, a fiúkat, a családját és a gyámoltalanokat képtelen lenne... De ha valakiből információt akar kiszedni... - hát így már minden világos. Miért beszélt így a fiúkról, miért volt olyan erőszakos megtört lánnyal. 

- Bármire képes!

- Úgy van! Mondd csak, jelenleg mit csinál? - izgatottság lesz rajta úrrá. Sose láttam, még őt így, ennyire... másnak. Szinte csodálja azt a lányt.

- Épp Siáról faggatja, azt a csajt, aki megmérgezte - Sia parancsára -, ha nem mond semmit a csaj, amit kétlek, megöli.

- Azt a kurva! - apám hangjából ítélve már biztos vagyok, hogy tényleg szereti azt a lányt. Értékeli, azt, amit tesz. Felém sosem voltak ilyen érzései. - Fiam, te aztán szerencsés ember vagy!

- Mert elbasztad az életem? - horkanok fel. 

- Ezért nem leszel te soha se jó maffiózó! Másokat hibáztatni azt nagyon tudsz, sőt kitűnően, ahelyett, hogy tegyél ellene. 

- Miért Rebecca annyi mindent tett, de tényleg! - mondom unottan. 

- Bassza meg, Louis Tomlinson! Milyen férfit faragtam belőled? - csattan fel. - Többet tett! Már Amerikából szerezte az információkat és azóta agyal, hogy mi a francot csináljon azzal, amit én elbasztam! Nem is értem, miért pont te kellesz neki! Egy puhány pöcs vagy, édes fiam! - mondja undorodva. 

- Puhány pöcs vagyok? És akkor te mi vagy? A saját gyerekeidet és feleségedet verted! - ordítok rá.

- Követtem el hibákat és nézd meg... Egyedül élek és semmim sincs. Itt vagyok 70 évesen, a kötél a nyakamon, arra várok, mikor szorul rá, és döglök meg végre. Neked nem ilyen életet szánok, egyáltalán nem! Ne befolyásoljon a múlt, fiam! A lényeg mindig a jelenben van, hogy mi fog történni holnap, sose tudunk rá felkészülni, ezért kell akkor és rögtön cselekedni, hogy ne halasszunk el semmit. Rengeteg felelősség van a hátadon már most, és még Anglia nincs is a kezedben! Szóval iparkodj, mert ha megtörténik, el kell temetned, fiam és Anglia a tiéd lesz, amint megházasodsz! - mondja ki, és mintha sunyi mosolyt véltem volna felfedezni szája sarkában, de abban a pillanatban el is tűnt. 

- Azt mondod... - kezd bele, de megfogja a vállam, belé markol és mélyen néz a szemembe.

- Ne kúrd el úgy az életedet, mint én! Szerettem anyádat, sőt mai napig szeretem, de ütöttem, mert nem tudtam kiadni máshol a maffia ügyeit. Téged is szeretlek, Louis, de te már akkor is megmutattad, hogy a nők védői leszel! Büszke voltam rád, miután elvonultam. Tudtam, hogy ha felnősz, igazi férfi leszel, nem úgy, mint én. És most nézd magadra, itt vagy hajnal 2 - kor, és arról kérdezgetsz, hogy Rebecca miért jobb, mint te! Rebecca mit csinál? A ribancodról olyan információkat tudd meg, amit szerintem nem fog kiadni senkinek. Némán tervezz, de ha változik a helyzet, dönt! Egy cél hatja, és ha meg lesz neki, legyőzhetetlen lesz! És fiam, azt akarom, hogy ott legyél az oldalán. Azt akarom, hogy együtt legyetek legyőzhetetlenek, mert ami őt legyőzhetetlenné teszi az a szerelem. Ami téged az ördöggé tesz, az Ő. Semmi keresni valód amellett a ribanc mellett. - mondja mosolyogva. És megtörténik. Életembe először, saját akaratomból ölelem meg apámat és suttogom rekedtes hangon fülébe szavaim.

- Köszönöm! 

Sokkal erősebb lelki világgal indultam meg, hajnal 3 - kor a másik szülőmhöz. Nem érdekelt, hogy alszik, eddig ott voltak nekik a lányok, most nekem van szükségem egy kiadós anya beszédre. Az égre felpillantva pár csillag szebben ragyog, de mégis együtt adják meg az összképet, ami gyönyörű. Fura, hogy csak itt vagy tanyákon látni a csillagokat, ezért nem szeretem este annyira a belvárosokat. Már kis srác koromban is a csillagok voltak a ments váram, és most is ők azok, csak már lassan kezdem magam úgy érezni 23 évesen, mint egy vén fasz, és még szinte előttem az élet. Sóhajtva hajtom le a fejem, majd nézek az előttem lévő ajtóra. Nem csengetek, a kulcsot a zárba teszem, bemegyek. Bezárom az ajtót, és halkan felosonok anya szobájába. Amint belépek, leülök az ágyra és nem, nem leszek pszichopata, aki csak nézi a nőt, megrángatom, amire kapok egy taslit. Felmorgok, majd felkapcsolom a kislámpát magunk mellett.

- Louis, te mi a francot keresel itt... - körbe néz, mire sóhajtva válaszolok.

- Fél négy lesz. Muszáj volt idejönnöm, beszélned kell velem! - mondom, mire zavartan néz rám. - Igen, jól mondtam! Neked velem! Szükségem van a te löketedre is, hogy egy köcsög maffiózó legyek! - mondom, mire felnevet.

- Jajj, kicsi fiam! - simít végig az arcomon. - Menj át ezzel a vendégszobába. A nagyi, majd kiképez! Most hagyd aludni anyádat! - mondja puszit nyomva a homlokomra és visszadől. Leoltom a lámpát és kisurranok. Lépteim halkak, de gyorsak és hamar ott termek a nagyi jelenlegi szobája előtt. Viszont ha bemegyek hozzá, az orromnak annyi így kopogok kettőt. Majd még kettőt, aztán épp kopognák, mikor nyílik az ajtó.

- Kincsem! Mit szeretnél fél négykor a nagymamádtól? - kérdezi a köntösét maga köré tekerve.

- Beszélnem kell veled! Egy kávét? - kérdezem, mire elvigyorodik és kilép a szobájából. Lecammogunk a lépcsőn, feloltom a kis neon lámpát és gyorsan csinálok egy csésze kávét, még én egy energiaitalt veszek ki a hűtőből magamnak.

- Miről lenne szó, Aranyom? - kérdezi mosolyogva.

- Maffia. Egy puhány pöcs vagyok! Nem akarok puhány pöcs lenni! - darálom le mondataim, mire a nagyim összehúzza a szemét.

- Puhány vagy, mint maffiózó? Olyan, jujj megölt valakit! Meg kínozza ez tök gáz! - vékonyítja el a hangját.

- Valami ilyesmi! - mondom sóhajtva.

- Jajj, ne! Azt ne mond, hogy nem vagy rendesen kielégülve! - mondja szája elé téve kezét, szeme csodálkozástól csillog a kis fényben.

- Lehet olyan? - kérdezem döbbenten.

- Nem, te csacsi! Tudod, hogy utálom apádat, azért amilyen, és amiket tett, szinte megölném. De ha szakértői szemmel nézem, nagyon jól vezette a maffiát, csak manapság már kiöregedett, és ha jól tudom, neked akarja adni. - kortyint a csészéből. - Szóval, fiam! Ha tényleg úgy érzed elpuhultál, és azt gondolod, erről azt tehet, hogy nem vagy rendesen kielégülve, tévedsz! Itt csak arról van szó, hogy a szívedben valaki nagyobb helyett foglal, mint London, vagy Anglia alvilágának irányítása. Azért voltál 19 éves pisisen olyan, kemény kis csávó, mert imádtad, ahogy apád előtted ölt meg egy embert, és te is ilyen akartál lenni. És most 23 éves fejjel, azon törekedsz, hogy visszaszerezd azt a lányt, akit nagyon szeretsz, és tudod, mi van? Ennek kurvára örülök. - mondja büszke mosolyt villantva az arcára.

- De, vele is elbasztam! Apámmal beszéltem és Ő szinte csodálja Rebeccát, és nem azért, mert dögös. Hanem, hogy könyörtelen és szenvedélyes. - morgom lehúzva az utolsó kortyokat a dobozból, majd kidobom.

- Beszéltél apáddal? - kérdezi meglepetten.

- Beszélnem kellett! Rebeccához mentem kibékülni, mert elég ocsmány dolgokat vágtam a fejéhez, aztán meg kiderült, hogy elrabolt egy csajt, és most Siáról faggatja őt. Ha nem mond semmit, a csaj megöli! És amikor beszélt arról, hogy talán a fiúk is megihatták volna, az italt, olyan szenvedélyes volt, hogy azt hittem miután elmondta agyon lövi, mint a nagybátyjának a sógorát. - mondom sóhajtva.

- Rebecca mióta itt van, már ölt? - kérdezi meglepetten.

- Igen, meg megkínozták Harry apját, akit Hazza és Nialler kinyírt, majd ott volt az a férfi, és most itt van az a kurva és faggatja. Én nem tudom, de lehet, tényleg nem vagyok jó maffiózó! - mondom megdörzsölve a szemem.

- Tudod, kislány koromba - 21 évesen - nagyon rajongtam a maffiáért, és elhiszed simán csináltam volna olyan dolgokat, mint ti férfiakat, de akkor nem lehetett. Rebecca maffiózó. Az amerikai maffiózók mások, mint mi Lou. Ez minden maffiánál így van. De egyet elhihetsz nekem, hogy ha neked folyton azon jár a fejed, hogy szexelj Beccával, akkor tedd meg! Vesd be a férfi bájaidat, hisz vannak neked olyanjaid! És tudod, mire gerjednek a nők! Egy is rossz fiúság, egy kis ajakharapás, egy kis rekedtes hang, és akaratodon kívül annyi csaj fog körbevenni, hogy csak csettintened kell, és bárki lefekszik veled! Ő is hiányol, ne hogy azt hidd, de így tényleg nem mehet tovább. Összeházasodsz, és már most felelősségek vannak a válladon, akkor még több lesz, és neked koncentrálnod kell, nem szabad összekuszálnod a dolgokat, mert golyó repülhet a fejedbe, amit nem nagyon akarok. Szóval arra kérlek, hogy viselkedj férfiként, tudom, hogy még ott van benned a 19 éves éned, ott van benned minden, ami te vagy! Amikor először lépkedtél, mikor először beszéltél, mikor először vertél meg egy fiút, mikor először védted meg anyádat és a testvéreidet, mikor találkoztál Rebeccával, mikor lefeküdtél vele. Minden itt... - mutat a fejemre - És itt van. - fogja meg a szívem. - Te döntöd el, hogy készen állsz - e előhozni magadból a pokolfajzatot, és férfiként viselkedsz. Vagy maradsz ilyen! - szemeim körbe futtatják a lakást, majd a nagyi szemébe nézve féloldalas mosolyt ferdítek arcomra, és megölelem.

- Menj vissza aludni! Én pedig hazamegyek! - mondom elengedve.

- Vigyázz magadra, Aranyom! - puszit nyom az arcomra, majd felcsoszogok. Az elmém egy rom, a gondolataim össze-vissza forognak, és egyik sem értelmes. Én, pedig hazamegyek. Nem ahhoz a kurvához, haza a saját agglegény lakájomba. és levéve a nadrágom és a pólóm, beesek az ágyba és a rég használt takaró között, fejem elsüllyed a párnába, mély szippantás szívok a levegőből, majd elragad a kiérdemelt sötétség.