40. Because I won't leave...

Tüzesen ég a szívem, nem félek a sötéttől

A szerelmeddel, amit adsz, senki sem tud ledönteni

- Szóval ezt mondod, hogy nekem van egy rokonom, aki meg akart menteni a nagybátyámtól, akit elégettem a lakásban? - kérdezem furán. Itt áll előttem Lou, a fiúk körülöttünk, ő pedig csak azt mondja, hogy vele kell mennem. De egy, így nem mehettek tiszta liszt, cukormáz meg ki tudja, mi vagyok még, kettő azt se tudom, most kiről van szó.

- El kell jönnöd velem! - mondja, szinte könyörög.

- Lou lassan éjfél van! - mondja Niall.

- Leszarom, hogy mindjárt itt a szülinapom, Niall! Ez sokkal fontosabb most szerintem! - morogja. 

- Jól van! 10 percet kérek! Így csak nem mehetek! - felsietek és levéve magamról a ruhát átveszem sztreccses nadrágra és egy fekete atlétára. Az arcomról lemosom a mázat, majd feltúrva a hajam felveszem a bőrkabátom és a cipőm.

- Biztos el akarsz oda menni? - jön be a szobába Liam.

- Ha az tényleg a rokonom, akkor igen! - mondom elrejtve egy pengét a lábamnál.

- Pisztolyt is tegyél el! - mondja komolyan. Biccentve teszem el a kabátba, majd elvigyorodom.

- Látszik rajtam, hogy most jövök a konyhából? - kérdezem nevetve.

- Hallod, tartsd fel Lout! Nem érdekel milyen fáradt vagy, fel kell tartanod délután 5 - ig! - mondja, mire meglepetten felnevetek.

- És mit csináljak addig én vele? - kérdezem furán.

- Mittom' én? - kérdezi, mire felnevetek.

- Idióta! Megpróbálom valahogy, de ott a menyasszonya, amúgy ő is simán feltarthatná! - mondom megkoppintva a homlokát kétszer, majd leszáguldok.

- Nem kell semmi fegyver! - morogja Lou.

- Ha leégettem a fél pofáját, hat tudjam már én, hogy mi kell és mi nem, kérlek! - egyetértően biccent, majd elindul.

- Ti pedig! Díszítsétek fel a lakást, a puncsba nem rakunk, alkoholt még itt vannak a szülők, gyerekek! Szóval majd jövünk! - mondom intve, mire vigyorogva biccentenek. - Ha zaklatni mertek, kinyírom mind hármatokat. - dünnyögöm, majd ott hagyom őket. Beülök Lou mellé, aki egy kisebb házhoz hajt. Belépünk a kártyájával, majd a lépcsőn lefele haladunk. Elmegyünk pár gép mellett, majd egy folyosóra térünk. Lou kettőt tapsol és felkapcsolódik a lámpa, és akkor veszem észre, hogy ez egy kisebb fajta börtön. Elhaladunk pár ajtó mellett, majd megáll egy előtt. Biccent, én pedig közelebb megyek és elolvasom az acél táblácskát.

- Rebecca Colt… Szépen kifejlődtél! - a hang egyenesen előttem jön, így felnézek. Egy férfit látok, elég rusnya teremtmény, de sehonnan nem ismerős.

- Ismerlek? - kérdezem picit hátrább lépve és az egyik szemébe nézve. 

- Ezt te csináltad velem! - mondja undorodva. - És komolyan megkérdezed, hogy ismersz - e? - kérdezi gúnyosan felröhögve.

- Nem emlékszem... - harapok alsó ajkamba, majd felmérem az arcát. Nem megy, nem tudom mikor találkoztunk, és mikor csináltam ezt vele.

- Volt egy családom! Voltak gyerekeim, szerető feleségem, akik kitagadtak miattad, és drogba kellett menekülnöm! És te nem emlékszel? - kérdezi idegesen.

- Nyughass, bazd meg! - szólok rá erélyesebben.

- Mert ki vagy te nekem? - kérdezi felnevetve, tuti félelmetesre akarta, de mi Louval összenézve elkönyveltük röhejesnek. 

- Én is ezt kérdezem! Mondd meg, mikor volt ez! Vagy hol! - mondom közelebb lépve.

- Miért tán' bocsánatot kérnél, baszhatom.. - dohogja.

- Dehogy kérnék! Ahhoz kurvára tetszik a művem! - mondom vigyorogva. A férfinak elkerekedik az egyik szeme, majd egy picit hátralép. - Na, mesélsz vagy... - mondom felkapva a pengét a lábamról. - Be kell mennem? - rávigyorgok, amitől még messzebb megy.

- És még meg akartalak menteni… - mondja sokkoltan. - Emlékszel arra a napra, mikor apád fejbe lőtte magát? - kérdezi a szemembe nézve.

- Nagybátyám lőtte magát fejbe, mert egy kicsit – nagyon - megkínoztam. - mondom vigyorogva.

- Emlékszem arra, hogy 14 évesen mikor meglátogattam a húgom fentről félelmetes sikolyok jöttek, de anyád azt mondta, hogy a pasiddal vagy...  - morogja.

- Az még mindig nem az anyám! És egyet elárulok, az nem a pasim volt, hanem a nagybátyám, aki fejbe lőtte magát! - mondom szem forgatva. - Na de, folytasd!

- Aznap mikor fejbe lőtte magát, én meg akartalak menteni. Épp akkor másztam be az ablakon, mikor lövést hallottam lentről, kinyitottam volna az ajtót, de nem ment. Ezután ki akartam mászni az ablakon, de azt se sikerült, mert nem nyílt ki, helyesbítve beragadt. Majd füstöt éreztem. Gyenge voltam, erőtlen, hogy berúgjam az ajtót. Üvöltöttem, hogy mentsenek ki innen, de senki nem jött. A kórházban tértem magamhoz... - mondja és újra előre lép párat. - Tetszik, amit látsz? A hipó rám ömlött mikor próbáltam kijutni a tetőre, idióta ribanc! - üvölti, mire a többi rab morgolódni kezd.

- Pofa be, mindenki vagy nem élik túl a bent töltött időt! - kiabálja Lou, mire ránézek. Tekintély parancsolóan nézet ki, ahogy ott állt és figyelte a férfit. Majd rám nézet, fürkészte az arcom, a szemembe nézet. Elmosolyodtam, majd visszanéztem a férfira.

- Nem vagyok idióta, se ribanc! - mondom vigyorogva. - Senkivel nem fekszek le pénzért, és nem hagyom, hogy azt csináljanak velem, amit akarnak. - mondom a szemébe nézve.

- De… - szólal meg, de el is hallgat azonnal.

- Nem hiszem, hogy ismersz te rendesen. Lehet, hogy a kamasz énem nagyon tetszett neked, de azt az oldalt baszhatod. Itt állok 20 évesen, és a legszebb bók, amit kaptam, hogy én vagyok Lucifer lánya. Rengeteg bűn, még több fájdalom, és ennél sokkal több hulla áll a hátam mögött. Túl sok embert öltem meg, ahhoz, hogy azzal tudjak foglalkozni mit tettem az életeddel. Senki nem kérte, hogy ments meg, hős akartál lenni, de te jöttél ki belőle szarul. Nem érdekel az sem, ha itt rohadsz meg, már nem! - mondom a szemébe nézve. - De teljesítem az egyik kívánságod! Bármi lehet, tényleg bármi! - mondom vigyorogva.

- Nem! Hazudsz, ribanc! A szemeid! Hazudsz! - üvölti és eltűnik, de még mindig halljuk jajveszékelő hangját.

- Rebecca.. - szólal meg mögöttem Lou.

- Nyisd ki az ajtót, Tomlinson! - mondom tovább nézve a kis lukat, ahol előbb még a férfi állt.

- Nem ajánlatos... - mondja, mire ránézek.

- Nyisd ki! - nyel egyet, majd megnyomja a kék gombot. Az ajtó elhúzódik, a férfi pedig ott térdepel, zokog és csak pár szót ismételget. A szemei, a szemei, a szemei... Közelebb lépek, mire felnéz és rémülten néz bele a szemeimbe.

- Te tényleg Lucifer lánya vagy! - suttogja a szavakat, majd nyel egy nagyot. A pisztolyt elővéve a fejének szegezem és lelövöm. A durranás még mindig visszhangzik, a vér még mindig folyik és egyre nagyobb területet foglal magába.

- Hívom a takarítónőket! - sóhajtva Lou, majd már csak a lépteit hallom.

- És itt nem csak pitiáner fájdalomról van szó, itt annál sokkal többről, amit te el tudsz képzelni, Kaulitz! - sóhajtok fel én is, majd eltéve a pisztolyt, megnyomom a kék gombot, és ott hagyva elindulok vissza.

- Becca... Mi volt, azaz előbbi? - kérdezi Lou.

- Nem tudom, csak megöltem azt a férfit! – mondom, vállat rántva.

- Nem.. Az nem érdekel.. Mi volt a szemeddel? - kérdezi meg Lou.

- Hát, neked is gyönyörű szemeid vannak! - mondom vigyorogva.

- Nem úgy értem.. - sóhajt fel - Más volt a színe... Szinte fekete volt. - néz rám fürkészően.

- Hát hogyne, Lou! - mondom szem forgatva. - Találj még ki ilyen fikciókat, és hátha elmegyógyintézetbe kötsz ki! - nevetek fel, majd elvigyorodom. - Mit szólsz egy kis kocsmához? 

- Nem ihatsz! - mondja hűvösen.

- De te igen! Szóval add ide a mancsodat! - mondom kinyújtva a kezem. Először még néz, majd felsóhajt és megfogja a kezem. Elvigyorodom, majd elindulok kifelé. Reggel 7 óra van. 

- Egy sört? - kérdezem Loutól a kocsma előtt.

- Nem! Kapsz két ivólevet! - mondja mosolyogva, majd beszalad. Mire visszatér a kezében egy sörös üveg, a másikban két ivólé. Remek! Leülünk a lépcsőre, majd átadva nekem a két üdítőt kibontja a sörét és beleiszik.

- Boldog Születésnapot, BooBear! - szúrom bele az üdítőmbe a szívószálat és felé nyújtva beleszívok. 

- Tavaly sokkal rosszabb volt, most legalább itt vagy! - mosolyodik el.

- Tavaly, azért megünnepeltelek! Olyan felejthetetlen lent, hogy a mai napig nem emlékszem rá! - mondom nevetve.

- Semmire sem? - kérdezi mosolyogva.

- Alex, a bátyám mondott valamit arról, hogy felvágtam az egyik ananászt és azt mondtam, hogy Spongyabob tudom, hogy ott vagy gyere ki! - Lou olyan ívesen köpte ki a sört, hogy nekem is muszáj volt elvigyorodnom. 

- Ez tuti kamu! - mondja rám nézve.

- Hát másnap anyám cseszett le, hogy az mit keress a szobámba egy ananász darabjaiban, mert persze, hogy én a kanapén aludtam el! - mondom nevetve.

- Hát ez kész! - nevet fel.

- Hát legalább a te szülinapod jól telt, az enyém olyan ramaty volt, hogy csak, na! Brúnó se volt otthon, a középső bátyám, Alex és a felesége romantikázni mentek, vagyis én parancsoltam nekik azt, és átvettem Marc gondozását, de végül is eltelt. - mondom újabbat szürcsölve.

- Hát, remélem ez a nap is csak eltel! - morogja - Tudom, hogy szerveztek nekem bulit, de elhiszed, hogy veled egy éjszakának jobban örülnék! - kortyol újabbat.

- Louiiis! - mondom vigyorogva. 

- Mondjad, Hercegnő! - mondja nevetve.

- Szeretlek! - mondom a szemébe nézve, mire elmosolyodik és karját kitárva hozzá bújok. 

- Tudom, hogy rám van a legnagyobb szükséged, vagyis hát remélem. Mert ez az érzés kölcsönös. De hidd el, hogy nem szabad megcsalnod azt a ribancot, bármennyire is szeretnéd! Apád megtalálta a kis kaput a szerződésben! El kell kapnod a ribancot, ahhoz, hogy mi testi kapcsolatba kerüljünk! - mondom tovább szívva az üdítőt, még nem jön több.

- És ha nem sikerül? - kérdezi sóhajtva.

- Akkor, várnod kell, még kitalálok valamit! Mert nem fogom hagyni, hogy azé a szajháé légy!

Sziasztok, Bogyók! Mikor ma reggel felléptem 11100 megtekintés volt az oldalon. Azt hittem nem látok jól, de basszus! Annyira imádlak titeket! ♥♥♥ Remélem tetszett a mai rész, holnap sietek! ♥ ☻