39. Yes, I do!

Szabadságban szeretnék lélegezni

Állj le, állj le

Louis Tomlinson

- Mi a baj, bébi? - telepszik a mellkasomra ez a ringyó és a szemembe néz.

- Semmi! - morgom, mire lelököm magamról és felállok és kimegyek az erkélyre. Rágyújtok és hagyom, ahogy az utcán végig menő bulizásból visszatérő lányok úgy nézzenek rám, mintha én lennék az Isten. 

- Gyere már vissza! Azoknak a ribancoknak a nyála folyik már! Igaz nekem is, hisz kurva dögösen nézel ki félmeztelenül abba a maci nadrágba. - morogja az ágyon ülve mire egy gúnyos pillantást lőve felé, tovább szívom a cigit. Ribanc. - Jó, akkor maradj ott! Mi a faszomért nem nyírtam már ki hamarabb az a kurvát! - morogja, mire felkapom a fejem, ő pedig a szája elé teszi a kezét.

- Hogy mit mondasz? - elnyomom a cigit és visszamegyek a szobába.

- Semmit! – feláll, és épp elhagyná a szobát, de visszarántom, és magam alá gyűröm, majd a szemébe nézek.

- Szóval? - kérdezem, mire vigyorogva végig simít az ajkaimon. 

- Nem mondtam semmit, butuska! És ha nem engedsz el, vagy nem baszol meg beköplek apucinak! - mondja vigyorogva. A kurva életbe! Elengedem és ökölbe szorított kézzel ülök az ágy szélére. - Hát akkor ma se lesz szex! - mondja, majd elhagyja a szobát. Legszívesebben kinyírnám! Most ezzel ugye nem azt akarta mondani, hogy ő mérgezte meg Rebeccát, igaz? Mi a faszom? Utána eredek és visszarántva a szobába magam alá gyűröm és felhúzva egy gumit megbaszom. Ő akart szexet, én pedig az igazságot akarom!

- Ha jó kisfiú leszel továbbra is, akkor lehet, elárulom, mit csinált a te menyasszonyod! - lihegi mellettem. - És ne feledd, holnap jössz velem sütiket kóstolni az esküvőre! - nyom egy puszit a számra, majd vigyorogva búj hozzám. A kurva életbe. Miután meghallom, hogy egyenletesen szuszog mellettem, kimászok mellőle és lemegyek a konyhába. Kibontva egy üvegsört, hívom fel Liamet, de ki van kapcsolva. Sóhajtva hívom Niallt, aki fáradtan, de felveszi. 

- Mi a faszt akarsz, Lou? - kérdezi nagy ásítással.

- Haver, egyre szarabbul vagyok. Tudod, hogy Beccát megmérgezték, igaz? - kérdezem kortyolva egyet.

- Persze! Harryvel már meg is látogattuk Liamnél. Épp sárbunyó volt, két csajnak jobban örültem volna! - morogva teszi hozzá az utolsó mondatot, amin halkan felnevetek.  

- Remek! Mindegy, Sia az előbb mondott valamit... Hogy miért nem nyírta ki hamarabb azt a ribancot! Niall mi van, ha ő mérgezte meg? - kérdezem újabbat kortyolva.

- Ennyire ribanc lenne? - kérdezi döbbenten.

- Hallod, én nem tudom! Holnap megyünk kóstolgatni, de ahhoz sincs semmi kedvem! - morgom leülve a kanapéra.

- Hát, haver! Mennék én szívesen, de egy rá se érek, és a csajod sem szimpatikus! - nevet fel.

- Kapd be! Hallod, és vele kell élnem! - morgom ismét, újabbat kortyolva.

- Menj el és gyakorold a lövést, vagy nem tudom! Ereszt ki a gőzt! - mondja Niall, mire elgondolkodom.

- Kösz, haver! Majd beszélünk holnap! - ezzel pedig kinyomom a telefont. Felpattanva indulok meg fel.

- Hova mész? - kérdezi ásítva az ágyon fekvő rémség.

- Megyek, intézkedem egy kicsit a maffiánál! - mondom felvéve ez inget.

- Éjfélkor? - kérdezi furán.

- Képtelen vagyok aludni! - mondom belebújva tornacipőmbe.

- Szexi! - morogja végig mérve. - Kurvára kíváncsi vagyok, hogy nézel ki öltönyben! - mondja kuncogva, mire szemet forgatok. 

- Persze, persze! Reggel! – intek, és épp elhagynám a szobát, mire felköhint. Picsába! Visszamegyek, puszit nyomok ajkaira, mire széles vigyor telepszik arcára, majd intve lelépek. Utálom! Ki nem állhatom! De hogy, hogy a Jóistenbe sikerült felcsinálnom, még mindig nem találtam ki! Azt hiszem az első alkalommal nem használtam gumit, de az már meglátszana, nem? De még mindig olyan vékony, mint egy csontváz! Tiltani kéne az ilyen nőket, undorítóak! Személy szerint, én szeretem, ha van, rajta van mit fogni és Rebecca ilyen!  Picsába!  Képtelenség kiverni őt a fejemből. Még ha amnéziám lenne, akkor is emlékeznék rá. Bár, fura lett, nagyon is. Mikor fent voltunk a London Eye - n, nem nagyon értettem, mit akar. És hiába kérdezek rá azoknál a faszoknál, ők se értik. Apám, pedig... El van zárkózva a külvilágtól, engem be sem enged már a lakásba, annál inkább Rebeccát! Mi az a kibaszott dolog, ami miatt mindenki beleszeret egy kicsit? Itt a nagyim, az anyám, az apám, a lányok, a fiúk és még ki tudja ki? Ja, és én. Miért vagyok képtelen elfelejteni Őt? A mosolyát, a szemét, a testét, ahogy mozog, a szexet! A kurva életbe már! Le se kell néznem, már tudom a farkam az bizony áll. Besétálok a kapun, és a kártyámat előkapva beillesztem a felismerőbe. Amint kimutatja az arcképem sóhajtva lépek be, és lefelé trappolva a lépcsőn megyek be a központba. Ott leülve, kettőt tapsolok, és a villany felkapcsolódik. Sóhajtva kapcsolom be a gépet és csak bámulom a képernyőt. A háttérképen ugyanis Rebecca és én vagyunk. Miért kell neki ilyen kurva tökéletesnek lennie? Őszintén, ilyet még soha a büdös francba nem éreztem! Legszívesebben elmennék Liamhez, Rebeccára támadnék és megbasznám, de nem lehet, persze, hogy nem, mivel ő nem akarja. És hogy miért nem? Mert menyasszonyom van! Mit követtem el, hogy ezt érdemlem? De most komolyan!  Kikapcsolom a gépet és elhaladok a bebilincseltek között. Épp az egyik mellettem haladok el, mikor onnan kiszólnak.

- Baj van, te faszkalap? - meglepetten fordulok vissza, majd benézek.

- Hozzám beszélsz? - kérdezem, mire hörgés hallatszik bentről. - Jujj, te aztán ijesztő vagy! - mondom unottan, majd mire felnevet.

- Gond van a lelkedben! Érzem! - mondja, mire szem forgatva haladnék tovább. - Az a gond pedig Rebecca Colt, ha jól sejtem! - meglepetten fordulok vissza, és dőlök a falnak.

- Honnan ismered? - felnevet, majd mélyebbre veszi a hangsúlyt.

- Régi haverok vagyunk. Még mindig ugyanolyan élvezettel öl, mint régen? Még mindig molesztálja az a kibaszott apja? - hát én keresztbe leszopom magam.

- Honnan tudsz te ezekről? – kérdezem, és nagy önuralom kell, hogy ne menjek be és rontsa neki.

- Oh, többről tudok én, mint kéne! Igaz, kicsit megkopott már az emlékezetem, de tisztán emlékszem, mikor láttam a 15 éves Rebecca Coltot ölni. Szép volt, szexi és... félelmet nem ismerő! - mondja nevetve. Közelebb megyek, és telefonomat előkapva világítom meg a kis acél táblácskát, hogy mi a neve. 

Azonosító: 659832 

Vád: Fizetlen drog tartozék

Név: Kaulitz

- Ki vagy te? - kérdezem elhalványult képernyővel.

- Világíts meg! És nézd meg mit tett velem az a ribanc! Mit tett a saját nagybátyjával, aki meg akarta menteni őt! - mondja nyersen. Megteszem, amire kér, és sokkoltan nézem, hogy ő vigyorogva néz rám, az arca fele leégett, egyik szeme nincs, másik barnán izzik, és minta nem lenne szája. Ilyen létezik? És túl is élte?

- Ki vagy te? - teszem fel még egyszer a kérdést.

- Luka Kaulitz, azaz Rebecca Colt nagybátyja! - mondja vigyorogva.

- Az nem lehet! Rebecca Coltnak a szülei Mississippiben laknak, vagyis a testvéred Rebeccának a nagynénje! - mondom biccentve.

- Gyökér! - morogja, majd felsóhajt. - Látnom kell őt! Látnia kell engem! - mondja, mire felnevetek.

- Menj a faszomba! - és ott hagyom. Elindulok, és mire kiérek, már a napfelkelte fogadd. Egész úton az jár a fejembe, hogy talán mégis látnia kéne a rokonát. Már nincs erőm kigondolni ki ő Rebeccának, sőt semmihez nincs erőm. Besétálok a Starbucksba és három kávéval távozom. Az egyiket elfogyasztom út közben és mire hazaérek, egyet elvéve leülök a kanapéra. El kell játszanom a szerető férjet, ha tudni akarom, mit tett az a szajha Beccával. De közben ez éjszakai is börtönlátogatás is kíváncsivá tett. Dörömbölés után egy nedves puszit érzek meg arcomon, majd lehuppan mellém a poharából kortyolva. 

- Zuhanyozz le, cicafiú! Úgy nézel ki, mint egy mosott szar! - mondja nevetve, mire sóhajtva felállok, beletúrok a hajamba és teszem azt, amit mond. Nem nagyon segít, de legalább túlélem a délelőttöt, ha hamar végzünk és megtudod mit művelt, utána értesítve a srácokat alhattok. Voltam már fent több mint 1 napot, de ez a mostani nem csak fizikailag, de lelkileg is tönkre fog tenni, hisz egy sárkánnyal kell lennem. Elindulunk és kamu mosollyal az arcomon sétálok be az üzletbe, ahol már vigyorogva várnak ránk.

Mikor hazaérünk, meg lettek a sütik, én beesek az ágyba, lerúgom magamról a nadrágot és a cipőt, majd betakarva magam rögtön elmerülök a párnák világába.

- Nagyon jól viselkedtél ma, Lou, ezért is mivel már alszol is elárulok valamit! - szemeim hunyva és nagyon igyekezek, hogy az agyam is ébren maradjon.. Vár még, és engem pedig már nagyon csábít az alvás, és épp mikor belezuhannék a sötétségbe a fülemhez hajolva elmondja, én pedig köszönöm apámnak, hogy megtanított erre a kibaszott nagy akaraterőre, mert most nem lennék biztos abba a dologba, amit sejtettem.

- Igen, én voltam! Én mérgeztem meg azt a szukát, persze csak okosan! Megkértem az egyik csajt, hogy csempésszen bele az összes alkoholba mérget, és képzelheted mennyit kellett neki perkálnom! De így is szerencsétlenül sült el, mert nem halt meg... De még nincs vége, bébi! Megölöm azt a ribancot, és te örökre az enyém maradsz! Örökre!

Sziasztok, Bogyók! Nagyon nem tudok mit hozzászólni a részhez. Szóval véleményeket kérek szépen! ♥ Köszönök mindent puszi! ♥