36. Poison

Magányos vagyok, mint egy száműzött

Az összetört szívemtől nem tudok megszökni

- És van valami terved mára? - kérdezi a szöszi vigyorogva.

- Munkát kell vállalnom! - jelentem ki sóhajtva.

- De hiszen.. - most én rúgok Liam lábába, mire felszisszen. - Tele vagy pénzzel! Apukád?

- Ja, hát ez nem olyan, mint a maffia. Szóval mondjatok nekem... - mondom hátradőlve.

- Lépj be a maffiába! - mondja Lou, mire mind a négyen rám néznek.

- Nem leszek senkinek a csicskája, bocs! - mondom nevetve.

- Nem lennél, már egyből olyan tisztet kapnál, ahol mi vagyunk! - mondja Harry vigyorogva.

- Nem lenne fair a többiekkel szembe! - mondom előre hajolva. - Így arra a megállapodásra jutottam, hogy dolgozok a maffiának, de feketén. - mondom vigyorogva.

- Nem! - jelenti ki Lou. - Apám nem lenne benne! - szemet forgatok, majd az én lábamba rúgnak bele.

- Becca, tudnánk beszélni? - kérdezi Liam vicsorogva. Felállok, Harryt visszaengedem, majd Liam is felpattan és odamegyünk a pénztárhoz, hogy fizessen.

- Rebecca! Tied a maffia, ugye nem felejtetted el? - kérdezi halkan.

- De az nem az én pénzem! Hanem Lounak a jövőjéé! - morgom, mire a pultra csap.

- Az isten szerelmére, Rebecca! Te meg éhen döglesz! Ne feledd, hogy mi is abból a pénzből élünk meg, és ha Lou tudna róla, akkor simán adna neked pénzt! - mondja, majd a szemembe néz.

- Liam az nem.. - mondom, de közelebb hajol.

- Legyek olyan, mint te és smároljalak le, itt Louis előtt vagy befogod és költesz abból a pénzből? - néz rám kíváncsian, mire megforgatom a szemem. Elvigyorodik, majd visszamegy, én pedig még ott állva leutánozom őt, amin a másik három fiú elég jól szórakozik.

- Meg hívhatom a szép hölgyet egy kávéra? - áll meg mellettem egy szépfiú.

- Bocs, baromarc! Testőreim vannak, de ha nem lennének, akkor sem! - majd visszasétálva felveszem a kabátom, és a fiúkra nézek.

- Jössztök, vagy egyedül menjek? - kérdezem meg.

- Hova megyünk? - pattannak fel.

- Felkeresem régi munkatársaimat! - mondom elvigyorodva, majd  kiroppantva ujjaim a döbbent arcukba bámulok. - Mi az? Ha már nem dolgozhatok feketén a maffiába, akkor hagy legyek már strici! - mondom halkabban, mire mind a négyen elvigyorodnak.

- Ugye, nekem kedvezményes áron lesznek? - kérdezi a szöszi.

- Hát, hogyne, te édi - bédi! - mondom megcirógatva az arcát, amin a fiúk jól szórakoznak. – Mind a hármótoknak 50% kedvezmény lesz, de neked Lou... Te neked tilos lesz mindegyik lány! - mondom, majd végre elindulunk.

- Miért? - kérdezi furcsán. - Kiéheztetsz szó szerint! Nem elég, hogy azzal a szukával kurva szar a szex, még veled sem lehet kúrni, és most ha strici leszel, akkor amúgy se! - morogja feldúltan.

- Ez jelenti az elkötelezettséget, Tomlinson! - ütögettem meg kétszer az arcát, majd a többiekre nézek. - Hol vannak azok a ribancok? - megdörzsölöm a két kezem, majd a fiúkra nézek, akik a hátam mögé bámulnak.

- Ne már, hogy átjöttek ide? - kérdezem meg undorodva.

- Mit csináljunk? A ribancok, azok ribancok maradnak. - mondja Liam vigyorogva.

- Jól van, srácok! Bent több érdekes mondat fog elhangzani! Egy árva szót sem mondhatok, semmivel kapcsolatban. Később mindenre választ adok, csak várjatok, és ne szóljatok közbe, rendben? - furán néznek rám, de már meg sem lepődök, megfordulva besétálok és belépek a "szeméttelepre", jobban mondva az új bordélyházamba. Soha nem gondoltam volna, hogy fogok még örülni ennek itt, de ha már ajándékba kaptam Marktól, akkor kihasználom. Körbe pillantok és tényleg minden régi munkatársam itt van.

- Na, ebből elég legyen! - kiabálja egy férfi. – Lányok, annyit értettek a tánchoz, mint a rendes munkához! Tiszta szégyenek vagytok! - ezzel elrohanva mellettem kimegy és becsukja maga után az ajtót. Meglepetten fordulok vissza a többi lányhoz, akik már mind engem néznek.

- Rebecca? - döbben le... Lia? Azt hiszem, igen ő.

- Sziasztok! - intek vigyorogva.

- Ha azért jöttél, hogy kiröhögj megtehetted, nem érdekel, mi jön ki abból a szétbaszott szádból! - mondja Evelin, mire bele sem telik 2 másodpercbe és megtépve a póthaját, a földön köt ki.

- Néz már magadra, mielőtt kinyitod az a penészes szádat! Most pedig... - mondom és elengedve a haját felkapcsolom a lámpát és már a fiúk is betértek. Meglepetten nézik, hogy egy lány már térdepel is, és mind a négy rám néz, de én csak legyintek.

- Szóval..Gondolom tudjátok, hogy a főnökötöktől valaki megvette ezt a lepukkant... szart! - mondom körbe nézve.

- Ja, az a faszkalap már le is lépett. - mondja a mellettem álló lány rágózva.

- Remek! Gondolom, van félre tett pénzetek, mert most hazamentek lezuhanyoztok meg nem is tudom, és holnap 10 - re mindenki itt van, ennél különb ruhákban, mert ma elmentek vásárolni! - jelentem ki.

- Miért? Ki vagy te nekünk, hogy parancsolgass? - kérdezi Evelin.

- Legközelebb az öklömmel foglak a padlóra kényszeríteni, ha nem fogod be! Vagy csak egyszerűen kirúglak... nekem mindegy. Az új főnökötök ugyanis én vagyok és ezt a szemétdombot bordélyházzá alakítom, ti pedig ennek lesztek az alkalmazottai. Ha valaki fel akar mondani, nem tartom vissza. De szerintem megérné maradni. - mondom vigyorogva.

- Akkor holnap 10? - kérdezi egy másik csaj.

- Igen! Ezennel a viszont látásra! - intek nekik, ők pedig el is tűnek.

- Ugye ez most valami vicc volt? - kérdezi Lou.

- Nem, ez a kóceráj tényleg az enyém! - mondom sóhajtva. - És ki kéne takarítani! - mondom végig simítva a pulton.

- Hívj takarítókat! De olyan szexiket! - ugrik be Liam a pultba és elvéve egy vodkát bele iszik.

- Adjál csak! - mondom és kikapva a kezéből bele iszok. - Vetkőzzetek! - mondom elvigyorodva.

- Miért? - kérdezi döbbenten Niall.

- Mert ti vagytok a takarítók és ahhoz, hogy szexik legyetek vetkőzni kell, bár így is tökéletesek vagytok! - felnevetnek, de én nem nevetek.

- Most csak szívatsz, igaz? - kérdezi Harry.

- A takarítók pénzkidobás lenne, és vannak az alkalmazottaim, akiket majd el kell tartanom. És mivel, itt vagyunk öten, simán végzünk ma! - mondom tapsikolva.

- Igen, Louis Tomlinson vagyok, szeretnék kérni vagy 10 takarítót, igen állom, csak küldjék ki őket az elküldött címre, köszönöm! - Loura pillantok, aki vigyorogva néz rám.

- Tekintsd a 20. szülinapi ajándékodnak! - kacsint felém.

- Faszkalap! - mondom nevetve, majd visszaadom Liamnek a vodkát. - Srácok szédülök! - mondom és megkapaszkodva ülök le a székre.

- Héhéhé! - ugrik ki mellém Liam.

- Hívjunk mentőket vagy valami? - kérdezi Lou idegesen mellénk pattanva.

- Vigyetek... be! - suttogom a szavakat, mielőtt minden képtől, s hangtól megszabadulok és elájulok.

- Tuti meg volt tervezve! De ki akarná megölni? - valaki végig simít az arcomon, majd ismét a kezemet fogja meg. A fejem lüktet, minden hang mintha csak a dobhártyámba üvöltenék, de nem szólalok még meg.

- Nem tudom, Lou. Az a baj, ha nem kel fel 2 napon belül én nem tudom, mit csinálok… - Liam!

- Srácok, nyugi! - nyögöm ki nehezen a szavakat.

- Lou hívd az orvosokat! Hé, Rebecca itt vagyunk! - szorítja meg a kezem.

- Liam... Mennyi? – kérdezem, de még mindig nem nyitom ki a szemeim.

- Mi mennyi?

- Mennyi eddig voltam kiütve? - kérdezem, mire mélyről jövő sóhajjal válaszol.

- Nem sok, egy két nap!  - mosolyog.

- Picsába! Ugye valaki elment a csajok gyűlésére? - kérdezem.

- Harry átvette az irányítást! - mondja nevetve.

- Na, ne már! - kinyitom szemeim, a fülem zúg, a fejem pedig mindig lüktet. Felülök óvatosan és Paynora nézek.

- Cicafiú... Mi történt velem? - kérdezem sóhajtva.

- Hát, vodkáztál és utána megszédültél, majd összeestél. - magyarázza és ekkor Lou és az orvos is belép.

- Ms Colt! Felébredt! Hogy érzi magát? - kérdezi mosolyogva.

- Hát, mint a mosott szar, de köszönöm kérdését! - mondom vigyorogva. - A fejem iszonyúan lüktet, a fülem pedig zúg! - sóhajtok fel.

- Ez csak a mellékhatása lesz. A gyomrát át kellett mosnunk ugyan is elég sokfajta mérget találtunk ott. Az elkövetkezendő jövőben pedig nem ihat máshonnan csak kulacsból és semmi felé alkoholt! - jelenti ki az orvos.

- Mérget? - kérdez vissza Lou.

- Pontosan. Ms Coltot megmérgezték! A nővérke mindjárt hoz egy kis fájdalom csillapítót, de ugye van hova mennie? - kérdezi feljebb csúsztatva szemüvegét. – Mármint, ahol figyelik önt!

- Van! - jelenti ki Liam, majd kezet ráznak és lelép az orvos.

- Nincs, ugyan is egyedül élek! - pillantok Liamre.

- Pár napig el leszel velem! - mondja vigyorogva.

- Ennyi erővel hozzánk is jöhetnél! - mondja Lou, mire mindketten furán nézünk rá.

- A ribanc képes lenne kinyírni ilyen állapotban. - mondom a szemébe nézve.

- Jó, na! Csak nem bízom benne! Elég rég baszott valakivel! - morogja Tomlinson.

- Lou, Rebecca beteg! Nem rég mosták át a gyomrát! - védi magát Liam. A sunyi dögje.

- És nekem amúgy is meg kell keresnem valakit! – mondom, kiroppantva ujjaim.

- Gondolom azt, aki meg akart ölni! - sóhajt fel Lou.

- Segítek neki, neked amúgy is nem kéne sütiket kóstolgatnod? - kérdezi vigyorogva Liam.

- Kapd be! Te meg.. - néz bele mélyen a szemembe. - Nagyon vigyázz magadra! - majd puszit nyom homlokomra. Szemembe néz, és én is ezt teszem, majd suttogok neki valamit. Egy másikat, de megint nem hallja, vagy nem érti, mert hátat fordítva lelép. Liamre pillantok, aki szintén rám néz, majd felnevetünk.

- Igyekezz, hozok neked addig kávét! - mondja kacsintva, és kimegy. A nővérke jön be és megvárva, hogy bevegyem a fájdalom csillapítót rögtön el is hagyja a szobám. Felkelve körbe nézek, és ruháimat meglelve vetkőzök le. A fehér neműk vannak rajtam, mikor Liam visszatér.

- Uh, de szép látvány! - mondja vigyorogva és helyet foglal az ágyon. Végig nézi, ahogy felveszem a szoknyát, az inget majd leülve mellé a tornacipőt is.

- Most úgy megcsókolnálak! - jelenti ki sóhajtva.

- Miért? Nem vetkőztem, felöltöztem! - jelentem ki felállva és elvéve tőle a kávét. - Amúgy, köszi! Először szerintem hozzám menjünk, aztán hozzád! És uh... Vegyünk kulacsot is! - vigyorodok el.

- Tudod, hogy pár hétig nem ihatsz alkoholt, igaz? - kérdezi felállva.

- Valahogy, majd kihúzom! Majd iszok kakaót! - vigyorodom el és elhagyva a kórházat a pohár is a kukába landol. Beülünk Liam fekete Ferrarijába és azonnal elhajtunk hozzám.

- Hányadika is van ma? - kérdezem megállva a naptáram előtt.

- Pontosan 22! És két nap múlva Lou bácsi szülinapja! - mondja Liam az ujját 24 - ére húzva. - El sem hiszem, hogy 2 nap múlva 23 éves lesz az a faszfej! - nevet fel döbbenten.

- Én sem! És azt sem, hogy nem ihatok a szülinapján! Pedig tavaly olyankor ittam, és ah… Túl kevés az emlék! - nevetek fel.

- Ez mi? - kérdezi Liam a piros egyesre mutatva.

- Semmi fontos! - mondom legyintve, majd felsietek és összedobok néhány cuccot. A mamuszomat is beteszem, majd visszamegyek Liamhez.

- Ki vásárolt be? - kérdezi a hűtőből kivéve egy banánt.

- A bejárónőm! - nevetek fel, majd én is elveszek egyet. - Cigizni azért lehet? - kérdezem leharapva a banán elejét. Liam felnyög, majd szaggatottan biccent. - Remek! - mondom újabbat harapva, majd elindulok,

- Jössz? - kérdezem elvigyorodva, miközben kidobom a héját és bekapom az utolsó részét is. Körbenyalom ajkaim, majd felnézek Liam szemébe.

- A kurva életbe! - nyög fel, majd enyhén elpirul.

- Mi az? - kérdezem nevetve, de mindketten tudjuk, hogy vajon mi lehet az.

- Semmi, csak menjünk! - jelenti ki és gyorsan elviharzik mellettem. Elvigyorodom, majd kimegyek én is. Hátradobom a ruhám, majd Liamre nézek.

- Kulacs! - felsóhajt, majd a szemembe néz,

- Direkt csináltad, igaz? - kérdezi elvigyorodva.

- Igen, mert megkívántam a banánt! - jelentem ki és próbálok nem kacsintani, sem vigyorogni.

- Utállak, Rebecca Colt! - fújtat mellettem, majd elindulunk. Meg sem állunk a plázáig, majd kiszállva beszaladunk kulacsért. Veszek egy fehéret, amin feketével kicsi pisztolyok vannak, majd Liamre nézek.

- Meki? - kérdezi sóhajtva, mire vigyorogva puszit nyomok arcára.

- Ha haza értünk kérhetsz tőlem 3 dolgot cserébe! - mondom vigyorogva. Felvont szemöldökkel néz rám, hogy komolyan gondolom - e, de nem kételkedik miután kacsintva folytatom utam a mekiig.