31. Never forget...

Én pedig megtartom gondolataimat míg te

A fogadás áldozata leszel

Mert én tudom te ki vagy valójában

Körbe nézek és csípőmre téve kezem elvigyorodok. A hely megváltozott egy pöpet mióta elmentem. A falak, a tárgyak, a színpadok és bármi mást a fekete és a vörös ural, mint fő színek. A rudak LED lámpákkal, fényszórókkal vannak megvilágítva. Roger, a bemondó helye eltűnt oda is egy színpadot alakítottak ki, helyette hangszórók vannak. De nagyobb számba nem változott nagyot a hely. Messzebb ugyan ott vannak az ajtók - az a bizonyos három függöny, ami ajtóként szolgál, ahol durvább, akár magán táncokat adnak a lányok vagy fiúk. Szemem újra végig pásztázza a helyet, majd elvigyorodom. Fura, de itthon érzem magam. Ledobnám a cuccaim és újra táncolnék fehérneműben a rudakon, de nem. Én már letettem erről, mint főállás. Maradt, mint hobbi sport, amit lassan másfél éve nem csináltam. 

- Hogy tetszik? - Lou kérdezi átkarolva, a másik három fiú pedig már el is veszett. Fura fel sem tűnt.

- Szép lett, sőt. Imádom a színeket! - mondom mosolyogva.

- Nocsak, nocsak! A tulaj és... Rebecca? - a hang felé fordulunk és Rogert pillantom meg. Kibújok Lou karja alól és a tömzsi - bár csupa izom - testét ölelem meg.

- Hiányoztál! - mondom beszippantva illatát. Megváltozott. A régi mű kölni helyett, most egy drága - asszem' Gucci - parfüm lengi körül.

- Te is nekem, Tücsök! Legalább betartottad a szavad! - szorít még utoljára magához, majd elenged. - Újra együtt? - biccent Lou felé, mire nevetve megcsóválom a fejem.

- Tudod, menyasszonya van! - mondom nevetve.

- Nekem meg feleségem és gyerekem, mégis nézz körül, hol dolgozom! - mondja sóhajtva, nekem pedig szinte a földet veri alsó ajkaim.

- Komolyan? Hány hónapos? Ki a lány? Ismerem? Mesélj el mindent! - leültetném egy ital társaságában, vagy egy üveg pezsgőjében, de Lou félbe szakít mindent.

- Ígérem, holnap megbeszélhettek mindent! De itt állok, hajnal 1 – kor, álló fasszal, és egy lány van, akit szeretnék vele megdugni. Még pedig az, aki felállította! - és itt átkarol.

- Bocs, haver! De itt egy szoba sincs! - mondja nevetve Roger.

- Az enyém? - vonja fel a szemöldökét.

- Telehánytad, tegnap takarították ki, szellőzik, és nem szívesen mondom haver, de senki nem szeret baszni hányás szagban. - mondja Roger elfintorodva.

- Hagyd rá! Hozzám megyünk. Majd valahogy visszavergődünk hozzám! - Roger felsóhajt, majd a kezembe nyom egy kulcsot.

- Nem bízom benne ilyen állapotban! - biccent Lou felé. - De ha lehet, ma hozzátok vissza.

- Mindenképp! Úgyis beszélnem kell még ezzel a fasszal ma, komoly dolgokról! Szóval visszahozom! - biccentek, majd megölelve ott hagyjuk. A másik hármat már keresni se kezdjük, felesleges lenne, és rájuk fér most egy lány.

- Na gyere, Hercegnőm! - karol át ismét, és elindulunk.

- Be kell szereznem holnap után egy rudat a lakásomba! – morgom, mikor beszállunk a kocsiba.

- Oho, műsör nekem? - kérdezi totál K.O. - n. Talán nem kellett volna ennyit innia.

- Ma még meg akarsz dugni igazad? - fordítom el a kulcsot.

- Yeep! - mondja combomon végig simítva.

- Bírd ki, hogy ne aludj be! - rá kacsintok és elvéve a kezét, kuplung, majd gáz és elindulunk hozzám. Hamarabb megérkezünk, mint hiszem, leállítva a motort a mellettem ülő fiúra nézek, aki már bóbiskol az ablakban. Elmosolyodom, majd sóhajtva hátra dőlök.

- Miért van olyan érzésem, hogy ha itt hagylak, utánam jössz és megdugsz, de ha meg felkeltelek, akkor meg szeretkezni fogunk? - kérdezem tőle, mint inkább magamtól.

- A megérzések jók! - motyogja kábán.

- De ez egy harmadik variáció! - rám néz és elmosolyodik,

- Ami tele van meglepetésekkel. Mikor mondtad a hajón, hogy igyak még. Miután szerelmet vallottam, azt komolyan gondoltam, - mondja hajába túrva.

- És én elhittem, Lou. Csak nem vagy annyira hülye, hogy egy IQ nulla csajt szedsz fel utánam! - mondom sóhajtva. - Gyere, csinálok kakaót, és be is takargatlak! - mondom rákacsintva, majd kiszállok. Ő is kiszáll, de én már a bejáratnál vacakolok a kulcsokkal, mikor mellém ér. Nyakamat végig puszilja, és fenekembe keményen markol bele. Elvigyorodom, majd kinyitom az ajtót és betessékelem Lout. Nem kapcsolom fel a villanyt, zavarná a szemét és az enyémet is.

- Te nem is vagy részeg! - jelenti ki, miután már végig tapizta a popsim.

- De csak fáradt is vagyok, és ne feledd te sokkal többet ittál, mint én. - mondom mosolyogva.

- Nem lesz ma dugás! - sóhajt fel, majd elengedve felsétál a lépcsőn. Rosszabb, mint egy kamasz srác? Nincs kedvem eldönteni, de nem is érdekel. Ahogy beléptem és az ágyra gondoltam, az álmosság szinte parancsot adott ki. Leveszem a kabátom, a cipőm és a konyhába megyek. Felkapcsolom a kis neoncsöveket, majd két sört kivéve a hűtőből, leoltom őket és Tomlinson után megyek. Nincs kakaókészítés. Nem tudom, hogy hol van, de sejtem, hogy a szobámba van, így oda megyek be.

- Kényelmes az ágyad! - mondja kábán. Leteszem a kis asztalra a két üveget, felkapcsolom a kislámpát, így megpillantom a bokszerben lévő fiút, aki már rögtön bújik a takaró alá.

- Oltsd le! Az nem kell a szexhez! - morogja, mire szem forgatva elmosolyodom. Leveszem a szoknyám, majd az inget is kigombolom. Megfordulva veszem le a melltartóm és kapom fel Lou egyik agyon hordott pólóját. Kiveszem a hajam, megfordulva, Lou már kibújt a takaró alól és onnan "csodált".

- Picsába! - bújik vissza,

- Én a vendégszobába leszek. - mondom és megmarkolva az egyik üveget lekapcsolom a lámpát és elindulok kifelé.

- Ne hogy tegyél még egy lépést. Gyere vissza! Ha már nem dugunk, velem alszol! - a hangja parancsoló, bennem pedig ezzel egy kellemetlen érzést lobogtat fel iránta.

- Fejezd be! Ne irányíts engem, nem vagyok a ribancod! - de azért visszamegyek, leteszem, az üveget miután kortyolok belőle és ledőlök mellé.

- Sajnálom. Legszívesebben oda rohantam volna, felkaptalak volna és ledobtalak volna az ágyra, de nem tudok hozzád most viszonyulni! - morogja, majd a szemembe néz. - Soha nem éreztem még ekkora fájdalmat, hogy nem csókolhatom eper ízű ajkaid, hogy nem túrhatok bele hajadba, hogy nem vagy az enyém! És apám ezt olyan szépen elbaszta!

- Honnan veszed, hogy eper? - kérdezem elmosolyodva.

- Hát… tudod a vodkás üveg! - ül fel törökülésbe.

- Lou én a tiéd voltam, vagyok és leszek, de el kell fogadnod, hogy nem lehet így ezt csinálni! De majd megbeszéljük! Amit most elmondanék, abból semmire nem emlékeznél! És én akarom, hogy emlékezz, Szerelemem! - mondom végig simítva arcán.

- Csókolj meg! - nyögi ki szemeimbe nézve, de nem teszem. Megfogja a tarkóm, oda húzz magához és ajkait enyémre tapasztja. Nyelvünk azonnal találkozik, áramütésszerűen vigyorodunk el mindketten. Eldőlt és felém mászik. Végig simít hasamon, belemarkol az egyik mellembe, majd egy cuppanással elválunk.

- Aludj velem! - kér, könyörög én pedig puszit nyomok ajkaira. Elvigyorodik, majd bebújik mellém és úgy, ahogy régen összebújva, szinte meztelenül kis kifli - nagy kifliben elalszunk.

A következő pillanatban arra kelek, hogy a telefonom csörög mellettem. Baszki, ki a jó isten az. Csukott szemmel megkeresem, majd fülemre teszem.

- Igen, tessék? - kérdezem felköhögve.

- Már hiányzik a „ki a faszom az”? - kuncog fel az ismerős hang.

- Kapd be! Visszavisszük a kocsit és jó eséllyel még kávét is kapsz! - morgom.

- Siessetek, Becca! - sóhajt fel, majd lerakja.

- Bébi, kelj fel! - mondom kibogozva kezeit a testemről, majd feltápászkodom és elmegyek wc - re. Épp kezet mosok, mikor Lou ront be és a wc felé görnyedve engedi ki a tegnapi alkoholt. Mosolyogva simítok végig feje búbján, majd egy törölközőt nyújtok felé.

- Köszi! – törli meg ajkait. Ott hagyom hadd szedje rendbe magát. Felveszem a melltartóm, egy csőszáru farmert, majd a tegnapi inget kapom magamra. Egy pár cipőt húzok ki a szék alól és felkapva azt visszanézek az ajtóban álló "beteg kamasz fiúra."

- Kávét, léci! - mondja bágyadtan szemembe nézve.

- Starbucks! Légy szíves öltözz, Rogernek vissza kell adni a kocsit! - mondom megállva mellette.

- Puszit kérek! - mondja elmosolyodva. Arcára célzok, de belefordul és ajkaink összeérnek. Végig nyalok alsó ajkán, majd beleharapva elengedem.

- Siess a formás fenekeddel! - rácsapok az említett testrészére, majd a tükör elé állok. Kifésülöm a hajam, majd összefonom és a bal oldalamra hajítom. Visszatérek a szobába és Lou pont akkor veszi fel a pólóját. Elkapom a hasát még, és azt kell mondanom - Harry előtt természetesen – ő is gyúrt a hasára, és ahw... 

- Baj van? - kérdezi beletúrva a hajába. - Amúgy ezt már elég rég keresem! - mondja a pizsama pólómat a kezébe kapva.

- Elvihetted. De két hét múlva visszakérem! Eltűnt rajta az illatod! - mondom elhúzva az ajkaim. 

- De hogy került hozzád? - kérdezi nevezve.

- Itt kérdezd meg azt a három balfaszt! De Lou mennünk kell! - mondom nevetve. Biccent, visszadobja, majd a kezét nyújtja. 

- Menyasszonyod van, rossz fényt vetne rád! - suttogom szemébe nézve. 

- Rád nem? - zavartan néz rám, mire elvigyorodom.

- Nem érdekel, ki mit gondol rólam! - kacsintok rá.

- Megsúgok valamit! - jön közelebb és megfogja a kezem. - Engem sem! - majd kéz a kézben ránt maga után. Még van időm elvenni a kocsi kulcsot, majd elhagyjuk a házat. Beülünk - szerencsére elengedte a kezem - majd meg sem állunk a Starbucksig. Lou beszalad három kávéért, majd kihozva őket a másik megállónkhoz hajtok, a Black Roseba. Leparkolok oda, ahol tegnap felszedtem a kocsit, és elvéve egy kávét szememre csúsztatom a szemüvegem és kinyitva Lounak az ajtót utána megyek.

- Na, Mr és Mrs Tomlinson! - mondja nevetve Roger és elvéve a kávé adagját Lou kidobja a tartóját és végre beleiszik. Addig nem szólaltam meg, még nem láttam az arcán azt a jól eső érzést, majd én is beleittam. 

- Nem feküdtünk le, bármilyen kanos voltam! - beszél helyettem Lou.

- Végül is menyasszonyod van! - mondja vigyorogva Roger és a kezét nyújtja. Átadom neki a kulcsot, majd a szemébe nézek.

- Akkor is lefeküdtem volna, ha nincs, ha van. Csak tegnap kicsit megártott a jóból, és Lout sem akartam kihasználni. Nem hiszem, hogy emlékszik valamiből, az éjjelből! - mondom kortyolva.

- Srácok! Kávé! Hoztatok ugye nekünk is? - Liamék jönnek oda hozzánk, mire megrázom a fejem.

- Azt hittem mindenki otthon van!

- Nem engedtem őket haza, olyan állapotban voltak, hogy ijah! - mondja Roger rosszallóan.

- Viszont fiúk, Roger nekünk menni kell! - néz rám Lou, mire biccentek.

- Jó fejfájást! - tisztelegve ott hagyom őket, majd hátat fordítva elindulok ki.

- Ugye nem bántottuk meg? - tisztán hallom Niall aggódó hangját, de csak kinyitom az ajtót, és Loura pillantok.

- Ki vagy te? - kérdezi megállva mellettem sokkoltan.

- A legrosszabb rémálmod! - mondom vigyorogva, majd miután kimegy én is utána megyek. Megfogom a kezét, és tudom, hogy szóra nyitná a száját, de inkább felé fordulva megcsókolom. 

- Pofa be, Tomlinson! - nézek fel szemeibe.

- Istenem, de hiányzott már ez! - nyög fel, de én csak szem forgatva elindulok magam után húzva. Egy idő után ő is rájön, hol tudnánk kettesben, és nyugodtan beszélni, így ő veszi át az irányítást. Kielőzve pár embert, beszél a biztonsági őrrel és a pénztárnál egy nagyobb összeget letéve, már szállunk is be a következő kabinba. 

- Te kezded vagy én? - kérdezi a korlátba kapaszkodva és kinézve.

- Kezdem. - mondom és megállok mellette. - Gondolom elég szarul esett mikor itt hagytalak. De apám így is ki volt akadva, hogy szereztem pár sérülést. A - a! - mondom mikor szólásra nyitja az ajkait. - Én kezdtem! Szóval elég hamar összeismerkedtem a három bátyámmal, a szüleimmel, a sógornőmmel és keresztfiammal, és persze a nagyszüleimmel. Nem mindenkivel találkoztam persze, de barátra találtam ott és, hogy is mondjam jól éreztem magam. Másfél év...Valakinek - a családomnak - túl kevés, nekem, neked, a srácoknak túl sok. Azt tudod, a családom nem átlagos, maffiózók, ahogy te és apád is, meg a haverjaid is. És, ami talán nem is olyan furcsa az ex - csajod is, ha az exed vagyok. A menyasszony - remélem, tudod -, hogy egy kurva, de ez most nem számít. Mississippiben elég sok dologra megtanítottak, és mivel én vagyok jelenleg az egyetlen maffiózó lány világszerte, sokan ki akarnak nyírni, ellenkező esetben el akarnak venni. Tudom, hogy rengeteg kérdésed van még, de két legfontosabbra adok most választ. A nagyid, hát nagyon bírom. A repülő gépen találkoztunk, és a szeméről ismertem meg. Olyan, mint a tiéd. Lenyűgöző, fagyos, de mégis szenvedélyesen lobbog benne a láng. Rengeteget beszélgettünk, és remélem, tudod, a családodból senki nem kedveli Redricket, még apád sem, és te sem. Ha már az apádnál tartunk, amikor nála voltam... Az legyen még az én magánügyem. - mondtam sóhajtva.

- Miért? Azt hittem nincsenek titkaink egymás elől. - mondja rám nézve.

- Louis, az addig volt még nem tűnt fel egy lány az életedben, aki terhes és várj csak a menyasszonyod! - mondom ránézve. 

- De én téged szeretlek! - mondja fájdalmas hangon.

- Én is szeretlek, de választottál. Neked Európa kell.. - mondom sóhajtva.

- Egyáltalán nem kell Európa! Senkire nincs szükségem rajtad kívül! - mondja és idegesen hagyj itt, hátrébb vonulva.

- A tények, a látszat nem ezt bizonyítja. Figyelj, Louis... Választanod kell. - mondom. Újra mellém jön, és csak néz előre.

- Tudod, mennyire választanálak téged? De nem lehet... Nem tehetem ezt. - mondja, mire megszorítom a kezét.

- Fog érni téged a közel jövőben rengeteg csalódás, lehet, egy kurva leszek a szemedben, és az is lehetséges, hogy beleszeretsz Anastasiaba. - mondom megszorítva a kezét.

- Olyan nem lesz... - mondja meghökkenve.

- Előfordul. Lou én többet nem az a Rebecca vagyok, akit te megismertél. Én... veszélyes vagyok. És olyanokat fogok a lelkeddel tenni, ami kurvára fog fájni, de egyet kérek! - közeledünk a leszálláshoz. Elengedem a kezét, ő pedig rám néz. - Soha ne feledd, hogy szeretlek! - hajolok közelebb. - Soha ne feledd, hogy te leszel az egyetlen férfi az életembe! - puszit nyomok az arcára. - Soha ne feledd, hogy szeretsz! - szája sarkára nyomok egy puszit, majd a szemébe nézek. - Soha ne feledd, hogy valójában nem akarom tenni ezeket veled! - és végül megcsókolom, pont mikor megérkezünk a talajra, a kapszula pedig kinyílik.


Sziasztok, Bogyók! Ma December elseje van, első szempontból mától mindennap új rész várható. Az események mostantól fognak beindulni és nem hiszem, hogy nagyon tetszeni fog nektek, bár ki tudja. Ne befogtam, holnap addig is puszi! És köszönöm a komikat meg azt, hogy olvassátok! ♥♥♥