24. Poulston - Tomlinson

Még csak nem is szégyellem
Én vagyok a vágyálmod és a legrosszabb rémálmod

- Hiányozni fogsz! És amint ott vagy csörgess meg! - ölel meg Alex is. Már túl vagyok az ősökön, és a még idősebbeken, most már csak a három bátyám, a kereszt fiam és Cecilia meg Carlos maradt. Mindenkitől elbúcsúzom, majd beszállok a kocsiba és elindulok a reptérre. Carlos csak rábeszélt a repülőre így azzal térek vissza, amivel eljöttem. Furcsa lesz, nagyon is. Már hozzászoktam a melegebb éghajlathoz, de mindegy. Június eleje van, sőt elseje. Ilyenkor véget érnek a sulik, ilyenkor minden naposabbá válik. Kamaszok hemzsegnek, majd az utcákon este 11 - kor rövidnadrágba. A hétvégi bulik szétosztódnak hétköznapra is. A stréberek nem tudom, mit fognak kezdeni, lehet készülnek a következő év anyagára. Rengetegen mennek nyaralni, vakációra, vagy csak pár napra az erdőbe. És van Anglia, van London, ahol az éghajlat csak pár napban, de átkozottul tréfás tudd lenni. A köd, a szmog, a napfelkelte, a napfények. De ezek nem tudok most foglalkozni, mint 19 évig tettem. 20 éves vagyok és elmondhatom magamról, hogy komolyodtam, rengeteget. És azt is hozzá teszem, hogy mivel az anyagi hátterem is ezer százalékosan biztosítva van, de - tudom - egyszer megszűnik a jó lét, de leszarom a jövőt, leszarom a múltat, mert most egy célom van a sok közül. Még pedig Londonba jutni, a többi pedig... Hát nem lesz könnyű, de megoldom. Hamar megérkezem, kipakolom a bőröndjeimet, majd elindulok a gépekhez. Becsekkolok, majd mikor elérkezik, az idő felszállok a gépre. Egy idős nő ül le mellém. Lábait topánkaféleségbe bujtatta, lábára hosszú nadrágot húzott fel, de ha jobban megfigyelik, szinte észrevehetetlen, hogy van rajta harisnya. Felül egy fehér blúz, azon pedig egy hasonló színű blézer, mint a nadrág. Arcára nézek, amin pár ráncon kívül, a rózsaszín ajkain túl a szemébe nézek. A szemeim tuti elkerekedtek, mert a bennem lévő megdöbbenés nagyon nagy.

- Jó napot, Kedveském! - köszön mosolyogva.

- Jó napot! Mondja csak...nem rokona véletlenül Louis Tomlinsonnak? - kérdezem elmosolyodva.

- Honnan veszed, kislány? - kérdezi kamu nevetéssel, de látszik a szemében, hogy most elkaptam és én nem vagyok eresztős típus.

- A barátnője voltam. - mondom elmosolyodva. - Nagyon hasonlít a szemük.

- Én nem vagyok Tomlinson! - mondja mosolyogva.

- Akkor Poulston! - mondom mosolyogva, és ő is ezt teszi.

- Megfogtál! Ezek szerint te vagy az a lány, akiről a lányom, és unokáim annyit meséltek! - mondja szem forgatva. - Szőkének mondtak. - mondja undorodva.

- Össze téveszt, asszonyom! Én Rebecca Colt vagyok, és sosem voltam szőke. - mondom kezemet nyújtva. Szeme abban a pillanatban felcsillog és a kezemet erősen, sokszor rázza meg.

- Rebecca? Tényleg? El sem hiszem, hogy megismerhetlek! Annyi jó dolgot hallottam már rólad. - mondja izgatottan.

- Tessék megnyugodni! Nem akarom, hogy bármi baja legyen! Én csak egy lány vagyok, aki maffiózó! - mondom mosolyogva.

- Ne is mond! Már unom az ügyeket! Ha tehetném, valamelyik unokámra írnám a Poulston maffiát, de Johannah megkért őket ne kavarjam bele, így maradt Lou, de ő ahhoz a sarkihoz megy hozzá. Hidd el kincsem az összes vagyont rád hagynám, ha lehetne! - mondja sóhajtva. Poulston maffia...Érdekes.

- De nem is ismer még, asszonyom! Bocsásson meg, de mi van, ha egy szemét bűnöző vagyok? - kérdezem, mire nevetés törik ki belőle.

- Látom rajtad, hogy tisztességes hölgy vagy, nem úgy, mint az a semmire kelő. De mond csak kedveském, miért utazol Londonba... vissza? - kérdezi kíváncsian.

- Mark Tomlinsonnal megállapodást kötünk, aztán ha sikerül... Visszaszerzem Louist. - mondom féloldalas mosollyal.

- Vissza szerzed? De hisz te nem tudsz róla, hogy neki van egy szerződése? - kérdezi meglepetten.

- De tudok, de tudja, asszonyom. Minden szerződésben van valami kisajtó. Ebben is lesz. Az európai maffia amúgy sem érdemelne meg ekkora területet. Anglia, a Poulston - maffia és még ki tudja hány területet foglaltak el északon. - mondom határozottan.

- Igazad van, kislány! - mondja mosolyogva. - És mond csak...Hogy lettél maffiatag? És hová tartozol? Mesélj magadról! - mondja izgatottan.

- A Colt maffiához tartozom, és az egész onnan kezdődött, hogy csecsemőkoromban elraboltak a nagybátyám és a felesége. - és elmeséltem neki. Közben ittunk, ettünk, de a végére eljutottunk oda, hogy ő megkönnyezte, én nem.

- Hát ez borzalmas! Nem érdemli meg egy ilyen gyönyörű, fiatal lány hogy ilyeneken menjen keresztül! - mondja ekkor viszont a hangszóróból felcsendül egy mély hang.

- Köszöntjük önöket Londonban! Kössék be öveiket! Leszállunk! - össze vigyorodunk Lou nagymamájával, majd bekötjük magunkat. Zökkenőmentes leszállás, majd a bőröndök is meg vannak. És a limuzin már ott áll a helyén a sofőrrel.

- Hova tetszik most menni? Donchasterbe? - kérdezem meg mosolyogva.

- Nem! A lányomnak London külső részén van egy lakása. Átköltöztek addig amíg meg nem lesz tartva a ceremónia, vagyis a következő 2 hónapban itt fogunk lenni Mark közelében! - mondja sóhajtva és fintorogva.

- Ne tessék annyira utálni! Ha nem lenne, én se lennék itt, és nem ismertem volna meg a fiát. - mondom mosolyogva.

- De akkor nem lettél volna rúdtáncos. - mondja szemeimbe nézve.

- A múlton nem lehet már változtatni. Úgy kell elfogadni, most csak annyit tud tenni, hogy türelmes lesz, és hagyja, hogy a nőci és Lou elhiggyék, hogy minden rendben lesz az esküvőn, majd jövök én! És puff! Volt esküvő... - befogta a számat és rám vigyorgott.

- Lesz esküvő. Komolyan mondom, ha nem te leszel az unokám felesége, és gyerekeinek az anyja kitagadom! Hogy hagyhatott elveszni téged?! - mondja döbbenten.

- Szó nélkül leléptem, a többiről az apja tehet! Tessék, jönni elviszem limuzinnal. - mondom majd a kocsiban még többet beszélgettünk. Amikor kiszállt, megbeszéltük, hogy később üdvözlöm a Poulston - Tomlinson családot, de most dolgom van. Hazamentem az új lakosztályomba, letettem a bőröndjeimet, szét se nézve kisiettem, újra beültem a kocsiba, és egyenesen Mark Tomlinsonhoz hajtottunk. A kocsi megállt, én kiszálltam és két kopogás után az a seggfej Tomlinson nyitott ajtót. Amint beljebb kerültem és az ajtót becsukta, szembe fordult velem.

- Üdvö... - ekkor húztam be neki egy jobb egyenest. - zölek Londonba! - mondja állkapcsát masszírozva.

- Ezt azért kaptad, mert a fiadat csak úgy odadobtad az európai maffiának. Mond, hogy az oroszokkal nem vagy jóban... - mondom, mire elvigyorodik.

- Kezdem bánni, hogy nem apáddal kötöttem alkut. - mondja, mire elvigyorodom.

- Térjünk át a szerződésre és a vodkára! És nem te nem ihatsz! Tilos! - mondom, és a bárpultból kiemelek egy üveggel az említett alkoholból. Kibontom és felülök a pultra, amiből nagyot kortyolok.

- Kérem a te és annak a ribancnak az apja szerződését. És kérem a mi szerződésünket is! - mondom parancsolgatva. Biccent, majd bemegy a szobájába. Én előveszem a telefonom és felhívom rég nem látott barátnőm.

- Becca? - szól bele szomorkásan.

- Polly, te vagy az? - kérdezem furcsán.

- Most szórakozol velem? Itt hagysz szó nélkül, meg másfél év után felhívsz egy Polly te vagy azzal? - ideges.

- Easy Rider, bébi! Figyelj, 1 óra múlva találkozunk nálad! Semmit ne mondj senkinek! Pusszantalak! És hiányoztál! - mondom, majd leteszem. Mark visszatér két papírral a kezébe.

- Én és Rick szerződése és az én meg a te szerződésed! De te lány, értesz ehhez? - kérdezi meg.

- Másfél évig voltam távol. Láttál a rúdon, láttál a fiad mellett és meséld csak el milyen a jobb egyenesem? - mondom, mire gúnyos tekintettel leül a kanapéra velem szembe.

- Szóval kezdjük a miénkkel, mert ez fontosabb! - mondom és 15 perc néma csendbe telik, hogy egy teljesen tiszta - ajtó nélküli - szerződést írok alá.

- És mi a terved? - kérdezi. - Mármint, most hogy megkaptad Angliát.. - morogja.

- Ez csak ideiglenes, te balfasz. És semmi. Továbbra is neked kell lenned a maffia vezére, de én leszek a csendes főnök. Nem szabad semmin változtatnod, el kell hinniük, hogy te még mindig Anglia maffiájának a főnöke vagy. Amint megszerzem Lout, visszakapod! - mondom szem forgatva.

- Ez remek hír! - mondja nevetve.

- De addig is. Felpezsdítem London vagyonát, majd Angliáét is. Szóval most a második utam a tőzsde lesz. A második pedig.. - mondom, és a kezembe veszem a másik szerződést is. - Erre több idő kell, Mark! Szóval nálam lesz, ha kell a szerződés csörgess meg! Most pedig, ahogy mondtam.. - ezzel elindulok, de megállok mellette és a kezébe nyomom a megmaradt vodkát. - Nem érdemled meg, de ne feledd! Ha elbasszom, velem együtt fogsz szopni! - mondom, majd kimegyek. Megállok a ház előtt, írok Pollynak, hogy indulok, majd holnap megyek a tőzsdére. Nem szalad az sehova, és egy régi haver sokkal fontosabb. Oh, és Louis Tomlinsonról sem feledkezünk el...