20. Dangerous

 Észbe sem kapsz és elindul a bal kéz,

a tömeg ordít, bent van az egyenes.

- Készen állsz, hogy teljesen lealázzalak? - kérdezi nevetve Jace.

- Ne becsülj alá, seggfej! - ekkor Victor megfújja a sípját, ő pedig nekem támad. A vállára rakva kezeim, megkerülöm szaltóban, majd földre érkezve, végig "zongorázok" a hátán, mire térdre rogy előttem.

- Feladom! - jelenti ki és elterül, az arcomra pedig győztes mosoly ül ki.

- Elég jól összefejlődtél majdnem egy év alatt. - mondja apám nevetve. Majd Alex jelent meg boksz kesztyűben. - Szóval most jön egy kis tiszta harc. - megkapom a fekete boksz kesztyűt, majd Alex után megyek a ringbe, ami tényleg létezik a másik házban. Felmegyünk és a számba téve a fogsor védőt, felállok, és Alex szemeibe nézek. Nem először bokszolunk már így egymással, így természetesen ismerem a bátyám összes cselét, nekem viszont mindig van valami új a tarsolyomba. Megáll úgy 15 méterre tőlem, apánk pedig középen.

- Akkor háromra. - vesz egy levegőt és számolni. - Uno...Dos...Tres! - éleset fúj a sípjába, majd eltűnik. Nem ütünk, az egyikünknek sem kedvez. Először csak körözünk párat, majd támadásba lendülök. Ballal egy egyenes bent is van, de ő is hamar észbe kap, és - enyhén - de a hasamba üt. Egymásra vigyorgunk, majd egy hasas sorozattal küldöm a gumis madzaghoz. Visszatámad, egy bal horoggal, mire visszafutamodok, de nem hagyok sok időt, és újra támadok. Egy hasas sorozat, megfűszerezve egy tökéletes jobb egyenessel. Kezeit felemeli, mikor azt hiszi, most az arcába jön még egy, de mosolyomat meglátva, ő üt meg egy hasas sorozattal. Felütök, amitől hátraesik, hasas majd bal horog, és kész Alex hátraesik. Felállok izmos hátára, és győztes ujjongásba kezdek.

- Szánalmas vagy, Hermano! - nevet fel Jace.

- Jössz te is? - kérdezem kötekedve, leszállok a bátyám hátáról és kezemet nyújtom felé.

- Még mindig nem tudom elhinni, hogy egy ilyen kis puhánynak tűnő lányba, hogy fér el ennyi erő. - mondja nevetve. Összeöklözünk, hogy nincs semmi felé harag, majd levesszük a kesztyűt és bemegyünk ebédelni.

- Na? - kérdezi anya kíváncsian.

- Mint mindig... - mondom karomra központosítva, ahol izmaim kidomborodnak.

- Csak ne izmosodj tovább! Még a végén olyan leszel, mint Alex és Jace. - mondja nevetve Cecil.

- Pfff... Ne is álmodj róla! - nevettek fel, majd anyám megköszörüli a torkát.

- Rebecca megterítesz? - kérdezi, mire mosolyogva biccentek.

- 8 főre? - kérdezem kivéve a tányérokat.

- 10 - re! - érdes, mély férfihang szól vissza. Szemeimet lehunyom, és nagybátyám hangját tudom benne megismerni, de nem az övé pár oktávval erélyesebb volt. Szemeim szétrebbenek és megfordulok. Egy idősebb férfi és mellette 24 év körüli fia állhat. Az idős férfiről csak a haja és pár ránca árulkodik, hogy ő már sok mindent látott, de ő még élni akar. Elefántcsont színű ing virít rajta, farmerrel és cipővel. A fiatalabbra nézek, akinek csábos mosoly ül az arcán. Korom fekete haja felfelé meredez, barna szemei csillognak. Napsütötte bőre tökéletesen passzol rózsaszín ajkaihoz. Fehér atlétát visel, egy térdig érő nadrággal, és egy tornacipővel. Tetszik a stílusa.

- Rebecca Colt! - mutatkozok be egyet intve.

- Hector Fernandez és a fia, Carlos Fernandez, - mutatja be anya őket. Biccentek és hátat fordítva nekik kiszedek még két tányért. Majd elindulok az asztalhoz és kipakolom őket. Evőeszközért megyek be legközelebb a konyhába, de egy tekintet végig követi minden mozdulatomat, és amint visszatérek az étkezőbe ő is jön.

- Rebecca..Szép név! - dicséri nevem, de mintha a szavaknak teljesen más jelentése lenne.

- Köszönöm, Carlos, igaz? - mondom felé küldve egy gúnyos vigyort.

- Gúnyolódunk? - kérdezi, mire szem forgatva teszem le a szalvétákat is. - Felesleges. Te is tudod, én is tudom...Az enyém leszel! - jelenti ki felnevetve.

- Meg a nagy faszt. - horkantok fel. - Nekem már meg van a párom.. - mondom a poharakat áttörölve.

- Hogyne...Luiz...Aki Londonban van, ugye bár! - mondja széles vigyorral.

- A neve Louis, és képzeld, én sem maradok sokáig. - mondom felsóhajtva.

- Persze, persze! - majd kimegy, vissza a konyhába.

- Mindjárt visszajövök! - mondom megállva a konyhaajtóban egyenesen anyára nézve.

- Hova mész? - kérdezi anya furcsán.

- A szobámba.... átöltözök! - mondom kínosan elmosolyodva.

- 20 percet kapsz! - biccent, én pedig felsietve a lépcsőn előkaptam a telefonom.

" Srácok! Most azonnal, nincs sok időm! " 

Amint elment és látták, bementem a szobámba, bezártam - kulccsal - az ajtót, és bekapcsoltam a TV - t. A telefont ismét elővettem és azon keresztül behoztam a skypot és hívtam is a fiúkat. Azonnal felvették és három izgatott tekintet nézet rám.

- Becca! Istenem, de hiányzol! - mondja, a szöszi mire elmosolyodom.

- Ti is nekem, srácok! Viszont ha nem bánjátok, nekem át kell öltöznöm! Addig meséljetek! - mondom, és hátat fordítva leveszem a pólóm.

- Hát.. öhm..jó! Semmi új dolog nincs itt Londonban. - itt a vállam fölött a fiúkra nézzek, akiknek majd kiesik a szeme igaz, de látszik, hogy hazudnak.

- Őszintén! Kérlek, srácok! Hisz egy család vagyunk, csak nem szeretnétek a húgotoknak hazudni! - mondom felkapva egy fekete toppot és megfordulva szempilláimat megrebegtettem.

- Jó, kurvára hiányzol. Amit itt hagytál listát már kivégeztük, Lou pedig egyre rosszabb állapotban van. - mondja Hazza sóhajtva. Megfordulok ismét és leveszem a nadrágom és átcserélem egy hosszú fehérre. Befújom magam dezodorral, majd egy kis parfüm.

- Mondjátok meg az idiótámnak, hogy holnap beszélni akarok vele! - mondom sóhajtva a fiúk szemébe nézve.

- Biztos vagy benne, Becca? - kérdezi Liam.

- Liam, egy ultra kanos srác van rám bekattanva és azt mondja, az övé leszek. - mindhárman felnevetnek, mert tudják ennek semmi esélye, és jól tudják. - És úgy mentem el, hogy szó nélkül. Beszélnem kell vele, négyszemközt! - mondom mindegyik szemébe nézve.

- Akkor kiveszem a szobámból a kamerákat! - dünnyögi Hazza.

- Miért vannak a szobádban kamerák? - itt mind a hárman kajánul elvigyorodnak, én meg a fejemet fogva felnevettek.

- Többet nem akarok tudni! A lényeg! Holnap este 10 - kor leszek elérhető, ami nektek annyit tesz, hogy hajnal 4 - kor oda kell ültetnetek Lout a gép elé! Megértettétek? - kérdezem, mert már csak 5 percem maradt.

- Csapunk egy bulit majd! - mondja Liam, mire a két srác biccent.

- Még beszélünk fiúk! Tényleg mennem kell! - mondom szomorúan.

- Szerettünk Becca! És rúgd tökön, jó erősen! - mondja a szöszi nevetve, mire puszit küldök és leteszem. Besiettek a fürdőbe, kihúzom a szemem, felveszek egy fekete tornacipőt és leszaladok.

- Időben! - mondja anyám és a kezembe nyomja a húsokkal megrakott tálcát. Biccentek mosolyogva, majd az étkezőbe megyek és leteszem az asztalra. Két hely maradt. Apám és nagymamám között, vagy Jace és Carlos között. Legszívesebben apám mellé ülnék, de nem lehet. Az anyám helye, így sóhajtva helyet foglalok. Carlos ördögien vigyorog rám, amitől összehúzott szemekkel nézek Jacere, aki nevetve biztató mosoly küld, ezért újra Carlosra nézek.

- Ha nem értesz a szép szóból, erőszakhoz kell folyamodnom! - mondom megrebegtetve szempillám.

- Jobb, ha vissza fogod magad haver! Minket mindig megtudd lepni! - nevet fel mellettem Jace.

- Rendben ebéd után 1 óra múlva, te meg én! - mondja rám kacsintva.

- Ők szóltak! - mondja Alex gúnyosan felnevetve.

- Csak egy lány, nem maffiózó! - mondja Carlos nevetve.

- Jól van ebéd után 1 óra múlva! - egyezek bele vigyorogva.

- Fiam, ugye tudod, hogy igazuk van? - kérdezi apám, mire Hector is felkapja a fejét.

- Mit csináltál már, Carlos? - nyög fel sóhajtva az apja.

- Ebéd után, én meg Becca! - vigyorodik el győztesen.

- Csak ne vigyorogj olyan szélesen! Ne feledd, hogy Colték sosem hazudnak, és Beccán is láttad, hogy épp edzett. - mondja Hector komolyan, én pedig elvigyorodom és szedek magamnak pár falatot.

Hamar befejeztük az ebédet, kérdeztek rólam én pedig elmondtam kisebb részleteket a gyermekkorommal kapcsolatban, amitől Carlos igen sokat nyelt félre. Majd megköszöntem az ebédet, felmentem és visszavettem a bokszolós cuccomat. Kiugorva az ablakon, megtámaszkodva a kezeim, de épségben földet érek és már sietek is a másik házba. Ott az MP3 - mat elvéve bedugom a zenét, és felvéve a bokszkesztyűm a dallam ritmusára először még csak jobbra - balra kezdek el ugrálni, majd a boksz zsákot verem szarrá.

- Mi szóltunk! - ránt vissza Jace hangos, gúnyos nevetése. Befejezem az ütéseket, de előtte még egy jót a boksz zsákba rúgok, és a fiúk felé fordulok.

- Letelt az 1 óra? - kérdezem vigyorogva.

- Van még 5 perced! - mondja Alex rám kacsintva és Carlos vállat megszorítva.

- Anyád nem akar itt lenni, tudod, hogy nem szereti a küzdő sportokat. - mondja apa Hectorral bejőve. Jace kezében a kis törpe, Marc. Odamegyek hozzá és összepacsizunk, majd puszit nyom az arcomra. Összedörzsölöm orrunkat, amitől ő felnevet.

- Gyere Becca! - üvölti nekem Alex, már a ringből. Visszanézek Marcra és homlokára puszit lehelve a ringbe rohanok. Carlos már bekészült, és épp a fogvédőt rakta be az apja a szájába. Újra felvettem a bokszkesztyűm, Alex megitatott, majd berakta nekem is a fogsorvédőt. Apám biztató vigyort küldött felém, Alex pedig rám kacsintva fogta meg a kezem és húzott középre. Carlos is középre jött. Alex elmondta a szabályokat, majd elszámolt spanyolul háromig, és indult a meccs. Carlos egy fasz bokszoló, vontam le az első pár másodpercből. Egyből nekem támadt, de lehajolva átesett rajtam. Köcsög. Megfordulva és pár lépést hátrább lépve ő már talpon volt és gúnyos pillantást lövellve felém, ingerelt. Majd újra támadott. Egy hasast kaptam, amitől elvesztettem egyensúlyom, és hátra estem. Mielőtt újra támadott volna, megküldtem egy szép sorozattal, majd lehunytam a szemem.

"Zárd ki a külvilágot! Ők ezt nem értik! Te más vagy, mint mi! Rebecca, te egy szörnyeteg vagy!"

Elismételtem még vagy 2 - szer, majd széles vigyorral nyitottam ki a szemem, Carlos pedig támadt, Egy jobb horgost akart adni, de elhajoltam és hasast kapott.

- Hector! Most figyelj, mikor a lányomból szörnyeteg lesz! - nevet fel apám, amitől még nagyobb lendületet kapok, Két egyenes után, újabb hasas, majd jött a kedvencem - elfeledett - ádám csutka. Carlos pedig hátraesve köhögött fel. Apámék felé fordultam meghajoltam ördögi mosollyal, majd kiléptem a ringből. Kiköptem a fogsorvédőt, a kesztyűt levettem, majd leléptem. Tudják, hogy ilyenkor ha valaki csak hozzám szól, vagy megérint ott gyilkolás lesz. Veszélyes lettem, és még mindig érzékeny. Nagyapámmal még mindig rajta vagyunk az ügyön, hogy elvegye tőlem a kedvességet, az ártalmatlanságot. A tervünk pedig az, hogy visszamegyek Londonba - én ötletem volt - addig ők megállapodnak az ottani maffiával. Hogy én segítek nekik, miközben ha sikerül, akkor összekapcsoljuk az Amerikát és Angliát. De ez rajtam és Rajta múlik. És itt jön az érzékenyebb rész - amit "ki kell űzni belőlem" - hogy szerelmes vagyok Lou - ba. Szóval, ha akarom, ha nem ő az egyetlen, aki mindig a fejembe koslat, mint egy kakas. És képtelen vagyok kiűzni onnan. És azon kívül, hogy hiányzik a humora, a kisfiús mosolya, a kis szörnye már egyenesen sírásra kényszerít. Egyszer elmentünk én Jace, Brúnó és Alex bulizni - mielőtt Brúnó elutazott volna Alabamába - és majdnem lefeküdtem valakivel. De csak, azért mert hasonlított Loura. És azért majdnem, mert előjött a gyilkos ösztönöm. De holnap beszélek vele és talán sikerül magam túltenni Mr Kibaszott Tökéletességen....

Sziasztok, Bogyók! Mit szóltok a heti két részhez? Az egyik biztos pénteken lenne... A többi pedig meglepetés szerűen :) Aztán.. A mi rész? A következő ÍGÉREM Louisról fog szólni, becsszó! Addig is sok puszi, viszlát Pénteken! ♥♥♥