9. Terrible Childhood Memories #1 (+16)

 Tűz van a szívemben, nem félek a sötétben

Bébi, te vagy az egyetlen okom

Borzalmas nap. Viszont ma lettem 14 és mostanában a betörések is gyakorivá váltak, a szüleim pedig többször tűntek el, mint illene. De ma reggel megjelentek. És azt hittem minden más lesz.

- Kincsem! Kelj fel, ma van a szülinapod és apád valami nagyon különlegeset szeretne neked mutatni. - mondja gonosz mosollyal az arcán. Nem sejtetettem. Lementem vigyorogva, de ami ott várt. Rajtam csak egy egyszerű pizsama volt - alatta bugyival és melltartóval, a lábamon pedig zokni - apámon pedig csak egy bokszer. Vonzó apám volt, és anyámmal tökéletesen alkottak egy párt, mert ő is csinos volt.  Apukám még csak 35 éves volt, anyum 33.

- Most pedig bevezettünk a felnőttek világába, és megtudsz mindent! - apám kedves hangja eltűnt és ördögien csengett, majd felkapott és felvitt. Bezárta a szobám ajtaját, majd rám nézett.

- Csókolóztál már? - közelebb jött, de a válaszom egy egyszerű nem volt. Ezután nem mondott semmit, megcsókolt. Gusztustalan volt az apámmal csókolózni, és azt hittem ott helyben hányom el magam. - Csókolj vissza! - újra megcsókolt és én teljesítettem a kérését, mert nem akartam lekerülni a pincébe. Ezután lefektetett és levette a nadrágom. A pólómat letépte rólam, én legszívesebben sikítottam volna, de befogta a számat. Semelyikükben nem bízhatok. Ha ellenszegülök és anyának kezdek el üvölteni, nem jön segíteni emellett pedig meg leszek erőszakolva. De én még nem akarom, hogy elvegyék. Ha a suliban is kiállok magamért, most miért nem tudok? Apám a melemet szopogatja, de beleharapok a kezébe. 

- Köcsög kölyke! Mit képzelsz te magadról? - pofon csattan az arcomon, de én az ajtóhoz. 

- Segíts! Könyörgöm, segíts! Ígérem nem leszek többet rossz! Szót fogok fogadni, csak segíts! - apám ördögien nevet fel, de felkap és vissza dob az ágyra.

- Nem! Nem! Nem! Nem! - mondom és rúg- kapálózva próbálok megszabadulni az érintésiétől. Majd megszűnik, nem nyúl többet. Befejezzem, és kinyitom a szemem. Gonoszan vigyorog rám, majd felém mászik és megcsókol. Lenyomja a torkán alkoholtól bűzös nyelvét, majd lecsúsztatja a bugyim és nem érdekelve mozgó lábam belém tolja magát. Felsikítanék, de ajkaimat harapdálja és tovább kényszerít a csókolózásra. Nem akarom! Szememben könnyek gyűlnek, hisz nagyon fáj lent. Én nem akartam, tényleg nem és teljesen máshogy képzeltem. Felnézzek a plafonra és a rózsákat kezdem el számolni. Ebben van az utolsó ments váram. 1-2-3-4-5... És megszűnik. Megszűnik apám lihegése, a fájdalom, csak a rózsák léteznek.. Ha elfogytak újra számolom őket. Nem akarok a dolgokra gondolni, ami folyik körülöttem. 

- Jól van, Kölyök! Végeztünk! Ne feledd mától minden nap jövök! - kacsint rám, majd puszit nyomva arcomra ott hagy és ismét bezárja a szobám ajtaját. Némán hallgatózok, és 10 perc sem telik el, csattan a pofon. Behunyom a szemem, majd visszatérek a valóságba. A fájdalom felemészt, jó hogy, hisz most erőszakolt meg az apám. Leveszem a pizsamám, és az ágynemű huzattal együtt kiveszem a mosógépbe. Berakom őket, hogy kimossa a vért, majd beállok a zuhany alá és letusolok. Fáj, minden porcikám. És ujj lenyomatok vannak az oldalamon. Mikor megmozdulok belém hasít a fájdalom, ami nem szűnik meg, hanem nő. De tűröm... Nem leszek nyafogó kislány, nem ilyenre vagyok nevelve. A kocsi motorja zúg fel, elmennek. Boldogság egyedül lenni! Nem kapcsolok be zenét sem és semmi mást, csak visszamegyek és felöltözök, feketébe. Kapucnis pulóvert veszek fel, majd leszaladok a magas szárú tornacipőmért. Azt is felveszem, majd az mp3 - at bekapcsolom, bedugom a fülem és a Nirvana kezd üvölteni a fejembe. Megfogom a krétáim, és a filctollam majd felmegyek a padlásra. A fal csak nekem van, hogy arra rajzoljak, és rajzolok is. Az érzéseim, a pillanataim, a történteim apró falatkái itt vannak a falon, és mos újabbat rajzolok. Egy szülinapi tortát rajta két számjeggyel, ezt hatalmas piros iksszel húzom át, és lerajzolom az ágyam, a takarót, feléje törött vonalakat, majd jönnek a rózsák. A fekete rózsák, amik megmentettek. Nem tudom meddig vagyok fent, de amikor lemegyek már sötét van. Kajáért nyúlok be a hűtőbe, de a zene elakad egy pillanatra és hangokat hallok. Úgy csinálok, mintha zenét váltanék, pedig csak megállítom. Kicsit rázom még a fejem, de hallgatózok miközben szendvicset csinálok. A hangok levegővételek, lihegések. Próbálom kicsikarni hányan lehetnek. A kés a kezembe éles, nagyon is. De miért kéne most megölnöm őket? Mi lenne hacsak hagynám, hadd vigyenek el és eladhassanak. Valamit sutyorognak, majd lépkednek. Nem! Nem adom fel, csak azért is harcolni fogok! Mert van egy okom, amiért túl kell élnem! Szerelem! Ez miatt nem adhatom fel addig, amíg meg nem történik! A kést jobban szorítom, majd mikor megérzem, hogy elég közel került az egyik leszúrom. Kikapom a fülemből a fülest, és szembe fordulok velük. Felkapcsolják a villanyt és meglepetten, de mosolyogva néznek rám.

- Nyugi, kislány! Mi csak jót akartunk neked! - mondja és egy csábító mosolyt küld felé. 20 éves lehet és helyes is, de nem. Elakar rabolni, engem pedig nem fog.

- Jót? Azzal hogy elraboltok? - megfordulok és kezembe veszem a szenyóm. Velem szembe van egy kés tartó, és elveszek onnan még egyet. 

- Hidd el nekem... - kezd bele, de megfordulok és a kést egyenesen a szívébe vágom.

- Tökéletes! Ezt akartam, hogy be fogd! Az emberekben hinni és bízni nem lehet! Mert a végén még a saját apád erőszakol meg. - pityegést hallok, de nem érdekel, mert a telefon a kezembe és hívom a zsarukat.

- Jó estét, hova kapcsolhatom? - kérdezi kedvesen.

- A rendőrségre kérem! - mondom lihegve és "félve".

- Miben segíthetünk? - kérdezi egy fiatalos hang.

- A maszkos újra itt járt! Megmentett két embertől, újra elakartak rabolni kérem segítsenek! - mondom már szinte sírva.

- Azonnal úton vagyunk! A címet? - kérdezi idegesen.

- Green Road 23. Kérem siessenek! - mondom, majd lerakom. 

- Na ez jó lesz! - mondom majd átlépve a holttesten leülök a kanapéra és ha szerencsém van, van 2 percem, hogy megegyem és kimenjek a ház elé sírva. Rebecca Colt, ki sose adja fel. Még a legszarabb napján sem, amikor ennek kéne a legboldogabbnak lennie. 


Sziasztok Bogyók...Öhm...Hát, hogy tetszett?  De most komolyan, mert iszonyat sokat gondolkodtam ezen a részen, hogy kimerjem - e rakni, vagy ne... Szóóóval? De amúgy sok puszii ♥