1. I never

Tudom, kivagyok és nem zavar, kinek látszom

- 19 éves vagyok, egy csak érettségim van 12 év tanulás után és én mit csinálok? - kérdezem barátnőmtől tovább vasalva a hajam.

- Azt, amit szeretsz, igaz nem a legjobb módon. - kuncog fel. Sose voltam az a lányos-lány típus. Nem voltak barbie babáim, ha voltak is, a fejüket választottam el a testüktől. Nem játszottam a többiekkel, magamnak való típus voltam, aki, ha bedugja a fülhallgatót a fülébe, és megszólal a zene, a teste mozgásnak indul. Viszont a szüleim megélhetésével, nem nagyon tudtam magamon segíteni, így jutottam el ide, Észak - London legnépszerűbb a helyére, urak és hölgyek számára. Persze, sokszor gondolkodtam már el azon, milyen lehetne az életem normálisan, rendes munka, állandó férfi, talán még egy kiskutya is. De nem jött be. Nekem nem kell normális élet. A jövőnket magunk formáljuk, mondta apám, aztán fejbe lőtte magát. 16 éves voltam. Ami vicces, hogy anyapont 1 évvel azelőtt akasztotta fel magát. Nem nagyon érdekeltek a szüleim, igen a haláluk, azért szarul esett, de mivel sose volt meg köztünk az a gyerek, szülő kapcsolat, így a gyász addig tartott még a föld alá nem helyezték őket. Sose törődtek velem annyit, sőt óvodás korom óta egyedül jártam haza. Miután letettem azt a szart – az érettségire gondolok -, egyedül azt tudtam, hogy olyan meló után kell néznem, amivel jól keresek, plusz élvezem is, amit csinálok, és mivel ez a tánc köré szűkült, így nem volt sok lehetőségem. Ekkor találtam szembe magam ezzel a hellyel. Elsőre beleszerettem. Nem nyitottak még meg, de már csak pár simítás kellett, és úgy éreztem, ha nem sétálok be, életem egyik legnagyobb esélyétől sétálok el. Így hát besétáltam, mázlimra a hely főnöke épp bent volt, és szinte minden úgy ment, ahogy a nagy könyvben is meg van írva. Igaz, azóta sokat tanultam erről a helyről és a főnökről is, aki nem csak egy sztriptízbári nagykutya. Mint, ahogy később kiderült, maga az angliai maffia főnöke is. Mondhatnám, hogy beszartam -e hír hallatán, és itt is hagytam a kócerájt, de nem így történt. Egy cseppnyi félelem sem volt bennem. Lehet a gyerekkori traumáim miatt, vagy épp, mert ez a világ a velejéig romlott, de maradtam. Az is mellette állt a maradásomnak, hogyha lelépek, lehet már másnapra holtan találtak volna rám az egyik sikátorban, szóval nem  nagyon volt döntési jogom se.  A főnökömet, amúgy bírom, és ez szerencsémre, oda vissza játszik. Emlékszem, miután megtudtam ki is ő, és azt mondtam neki maradok, vigyorgott, és egy whiskey-s üveget kibontva koccintottunk össze, majd hozzátette, hogy az ilyen lányok, mint én, olyanok, mint a fehér hollók. Legszívesebben kalitkába zárna, de tudja, hogy egyszer hatalmas dolgokat fogok véghez vinni és kíváncsian várja a végkifejletet. Nos, én is. Mert, hogy még azok a hatalmas tettek nem történtek meg, és már három éve csak táncolok a rúdon és mutogatom a testem kiéhező férfiaknak. De én vállaltam, és nem is bántam meg.  

- Te jössz! - néz rám Roger vágyakozó szemmel. Roger kb. egy 30 év körüli biztonsági őr, aki hiába néz vágyakozóan, pontosan tudja, hogyha hozzánk ér, nem csak a karrierjének, de még az életének is vége. Biccentek neki válaszul, megrúzsozom a szám, majd az üvegre cuppantok. Ez olyan megszokás vagy szerencse puszi nálam. Hisz mindenki a legjobbat akarja nyújtani a színpadon.

- A porodon, a veszélyes, a pokol bugyraiból szabaduló, a férfiak vágynövelője, Lilit. - a vörös függöny szétnyílik én pedig rezzenéstelen arccal indulok meg a rúd felé. A teremben némaság, de amint pördülök egyet, a hangszórókból üvölteni kezd Sam Smith – Unholy című dala. Ahogy leereszkedem a rúdról kacér mosolyt eresztek, és néhány közeli férfi nézőre kacsintok, majd tovább folytatom a koreográfiám. Igaz, nem egyedül vagyok a színpadon, hiszen vannak még itt más lányok is rajtam kívül, plusz, akik épp magántáncot adnak a sarkokban, de szinte érzem, ahogy minden szem rám néz. A számnak vége, ahogy a táncomnak is. Ezek a táncok úgymond ingyenesek, hisz, amiket a színpadra dobnak, azt majd összeszedik a kollégák, ez csak étvágygerjesztés céljából szeretjük csinálni.  Ezután jön, hogy kimegyek az előtérbe, és próbálom az itt lévő vendégek figyelmét felkelteni.

- Most mond azt, hogy nem élvezted! - mondja vigyorogva Polly. Polly az itteni egyik legjobb barátnőm, ő teljesen az ellentétem. Imádja ezt a munkát, imádja a figyelmet, és szerintem ő addig itt fog maradni, míg az öregedés meg nem látszik rajta.

- Nagyon! - nem csak a hangom gúnyos, de még a vigyorom is. Nem azt mondom, hogy nem szeretem ezt a melót, is nem élvezem a táncokat. De több ruhában, vagy épp más miatt én is élvezném. Illetve, mióta a drága főnök úr hatalmas dolgokat jósolt nekem, azóta mintha egy kis tüske lenne a szívembe emiatt.

- Daisy, te jössz! - kacsint Roger Pollyra. Rám vigyorog, majd kisiet. – Becca, te pedig… A szavam eláll tőled, minden egyes alkalommal. – mosolyog rám, és már ki is slisszol. Szemforgatva elmosolyodok, majd gyorsan átveszem egy lyukacsos felsőre a melltartót, illetve egy csipkés alsóra, majd egy combig érő magassarkúra. Mire végzek Polly is visszatér.

- Már csak 2 óra és irány haza! - huppan le a székébe.

- 2 óra privát táncok, és egyéb kérések paradicsoma! - teszem hozzá. Pollyval undorodva nézünk össze. Az egyéb kérések szinte olyan mértékben is elterjedhetnek, mint pl. öltözünk diáklány ruhába, és hallgassuk végig, ahogy valaki mesét olvass nekünk, miközben az ölében ülünk és néha végig simít a fenekünkön. Én nem voltam hajlandó, de Polly igen. De van olyan illető is itt, aki csak, azért jön ide, hogy meghallgassuk, kibeszélje az életét, mert senkiben nem bízik. Mi megtesszük, amit megtehetünk, hisz fizetést kapunk érte. Viszont nem mindig fűlik hozzá a fogunk. De más se mond fel a meló helyén, mert nem olyan napja van, mint amilyet ő szeretne, nemde?

- Lányok! Mielőtt kimennétek… Egy pár szóra szeretném, ha figyelnétek rám! - Mr. Gilbert után Roger is bejön. Biztatóan mosolyog ránk. Ritka őt itt látni, vagy baszni jött vagy fontos bejelenteni valója van, de az utóbbira szavazok, hisz keserű mosoly van az arcán. Mr. Gilbert az a kisfőnök, aki figyel az itteni dolgokra, míg a maffia feje nem tartózkodik itt. Nem igazán bírom a csávót, és ha tehetem kerülöm, mivel míg másokra vonatkoznak a szabályok, ő úgy gondolja rá nem.  - Holnap a főnök fia, Mr. Tomlinson 21 éves lesz. Itt akarja megünnepelni a szülinapját 3 másik haverjával. Így holnap Becca, Polly, Evelin és Lia csak este 9 - ra kell bejönnötök, de ragyognotok kell. Tegyetek ki magatokért, és kápráztassátok el őket. A mai maradék időtökben gyűjtött pénz teljesen a tiétek, de holnap fordítsátok magatokra. – komorul el a mondat végére a hangja.

- Mi van akkor, ha nem ránk kíváncsiak, hanem épp a többiekre? - kérdezi Lia rágózva. Meredten nézek rá, hogy most tényleg ennyire hülye, vagy csak szereti magát hülyének játszani.

- Figyelj ide, Drágám! Ti négyen vagytok London csúcsai, a pasik odáig vannak értetek. Ha gond van, akkor pápá. - csikorgatja a fogait. - Kérlek lányok, ne hozzatok botrány az üzletre! Elmehetek. - vigyorog keserűen. Biccentek, majd Pollyval kikerülve kimegyünk.

- Ma este sok pénzt kell keresni! - motyogja gonoszul vigyorogva.

- Nem értem minek ide az a nagy felhajtás. Hisz csak Mark fia jön és a haverjai! - mondom nevetve.

-  Láttad már őket, te? Én térdre esek előttük, annyira helyesek. - kiakadva néz rám, mire szakad belőlem egy nem túl nőies röffenés.

- Mark se mondható el egy helyes férfinak. Cingár és szőrös! - jelentem ki, Polly pedig vad nyerítésbe kezd, mint egy ló. Istenem, borzasztóak vagyunk. Egy egész állatkertet elhozunk ide a bárba.

- Oké, értettem! De figyelj a fia és haverjai teljesen más szint. Nem szőrösek! Viszont annál inkább veszélyesebbek. Rájuk nézel és az agyad üvölt, hogy red flag. - mondja csodálóan.

- Felőlem egy nyálas banda is lehetnének, akkor sem érdekelnének. Nem kezdünk maffiózókkal. Főleg nem piros zászlós férfiakkal. - mondom neki halkabban, mivel ez a környék hiába tudja, ki keze alatt vagyunk, azért nem kell híresztelni a dolgokat.

- Holnap megszerzem valamelyiket és kész, legalább egy éjszakára! Most menjünk! - mondja nevetve. Szem forgatva nézek szét a felhozatalon és elég vegyes. Legtöbbje már ittas, akik ahelyett, hogy a feleségüket basznák, vagy fel szednének egy nőt, itt piálnak, és hagyják, hogy leszegényítsük őket. Viszont lekopogom, hisz ebből élek meg. Táncolok a rúdon, táncolok nekik, és ha nekik ez megfelel, hogy miattunk leszegényednek, egy szavam sincs. Nem fekszek le eggyel sem, nem smárolunk, és ők se verhetik ki, nem érhetnek hozzám erőszakosan, mivel az egész hely be van kamerázva. Ha előveszik a farkukat, akkor rájuk szólok, de ha nem teszik el simán ott hagyom őket. Néha tiszta óvoda, ahol a kisfiúk nagyembereknek képzelik magukat. Persze, akinek nem inge nem veszi magára, de basszus. Eddig több barommal volt dolgom, mint normális, vagy éppen jóképű férfival.

- Hé, ribanc, mennyiért szopsz le? - a hang irányába fordulok, felvont szemöldökkel, majd közelebb lépkedek az alkoholtól bűzös ficsúrhoz. 21 éves lehet, és a szemeiben a józan ész reménye sem látszik. Istenem. Ettől függetlenül, ez nem bordély.

- Elismételnéd még egyszer? - kérdezem kedvesen.

- Mennyiért szopsz, ribanc? - köpködve kérdezi, de én csak széles vigyorra húzom a számat, majd egy jobb horgossal az ádámcsutkájába ütök. Hátra vetődik köhögve, nyöszörögve, de nem hagyom annyiban. A nemi szervét kicsit összenyomkodva magassarkúmmal, leguggolok, és a fekete kócba túrok, amit hajnak neveznek, majd meghúzom azt.

- Ne feledd, hogy nézek ki, mert egy életre beléd verem, ha még egyszer így szólsz hozzám. Nem fogok pénzért szopni, akár szexelni, mert csak egy szájba baszott táncos vagyok, és ha nem tetszik, akkor a biztonsági őrök megmutatják merre van a kijárat. Megértettél, Édeske? - kérdezem és egy gyenge igennel, ott hagyom földön fekve. Ezért nem kell nekem férfi, ha gond van megvédem magam, a többi meg nem érdekel. Nem volt még romantikus párkapcsolatom, és nem tudom, hogy egyáltalán, hogy... Akarom - e, hogy bárkihez kötődjek?  Hogy várjon rám, hogy csókot lophassak vagy ő tőlem? Hogy reggel vele keljek, este vele feküdjek. Annyit tudok mondani erre, hogy akkor itt kell hagynom a munkám. S erre a pontra még nem jutottam el, mert elégedett vagyok az én kis megszokott életemmel. Rebecca Colt nem vágyik kalitkára, hisz szabadnak született. 

Sziasztok ismét! Remélem tetszett az első rész! Hetente egyszer fognak jönni! Ha tetszik szavazz vagy kommentálj! ♥